Nem csupán az Aranycsapat esett szét, a magyar futball jövője is elveszett 1956-ban
Az 1954-es berni világbajnoki döntőben elszenvedett 3–2-es vereség az NSZK ellen mély traumát okozott a magyar labdarúgásban, és Budapesten tüntetéseket váltott ki. Bár az Aranycsapat négyéves veretlenségének mítosza megingott – miután az MLSZ 2000-ben utólag hivatalosnak minősített egy 1952-es, Moszkva-válogatott elleni vereséget –, a válogatott a berni sokk után is a világ élvonalában maradt. Grosics Gyulát ugyan csempészéssel és hazaárulással vádolva eltiltotta a hatalom, Sebes Gusztáv csapata 1955 végéig újabb 18 mérkőzésen át nem talált legyőzőre.
A töréspont 1956-ban következett be: egy kimerítő közel-keleti túrát követően februárban 3–1-re kikaptak Törökországtól. Kreisz László csapatorvos fegyelmezetlenséget, súlyproblémákat és mértéktelen alkoholfogyasztást rögzített Puskás Ferencnél és Czibor Zoltánnál. A tavaszi botlások, köztük a csehszlovákok elleni hazai és a belgáktól elszenvedett brüsszeli vereség Sebes felmentéséhez vezettek. Helyét Bukovi Márton vette át, akivel a nemzeti tizenegy magára talált, és sorra győzte le Lengyelországot, Jugoszláviát, a Szovjetuniót, valamint Franciaországot. Másfél héttel az 1956-os forradalom kitörése előtt, október 14-én Bécsben 2–0-ra felülmúlták Ausztriát – ám ez a mérkőzés lett Puskás Ferenc, Kocsis Sándor és Czibor Zoltán utolsó fellépése a magyar válogatottban.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔