Az ügynökakták november 4-i közzététele sem tisztázta egyértelműen, ki volt ügynök
A Tisza-kormány azzal indította az ügynökaktáknak nevezett állambiztonsági iratok nyilvánosságra hozatalát, hogy a rendszerváltás után 36 évvel pótolja a magyar politika mulasztását. A Tisza ezt több évtizednyi ígérgetés után tette meg, miközben a cikk szerint az elmúlt 16 évben a Fidesz és a KDNP többtucatnyi parlamenti kezdeményezést szabotált el. Szerda óta a nyitottaktak.hu oldalon bárki rákereshet, szerepel-e hozzátartozója vagy ismerőse neve az iratokban. Aki feketén-fehér ügynöklistára számított, csalódott: a név megjelenése nem bizonyítja, hogy az illető ténylegesen jelentett. A mágnesszalagok, a B-naplók és a 6-os kartonok legfeljebb annyit mutatnak, hogy valaki kapcsolatba került a politikai rendőrséggel; a jelentések ténye, mértéke és az együttműködés foka ezekből nem derül ki kétséget kizáróan, a 6-os kartonok értelmezéséhez a levéltár útmutatót tett közzé. A beszervezési B-dossziékból – a látókörbe kerüléstől a zsarolható pontokig, a megtagadáson és a használhatatlan jelentéseken át az aktív együttműködésig – rekonstruálható lenne az életút, ezeket azonban csak február 25-én hozzák nyilvánosságra, és kevés maradt fenn belőlük. A konkrét jelentéseket tartalmazó munkadossziék kutatóknak és hozzátartozóknak maradnak hozzáférhetők, a megfigyeltek védelmében. Sok irat megsemmisült vagy eltűnt, ezért a teljes hálózat soha nem lesz látható; a Fidesz is ezzel érvelt az aktanyilvánosság ellen, Bóka János frakcióvezetőre hivatkozva. A Nemzeti Levéltár igazgatója szerint a féligazság is jobb a semminél, de gyakran nehéz eldönteni, ki volt áldozat és ki valódi közreműködő. Így egyszerre süthető rá mindenkire az ügynökbélyeg, és védekezhetnek a ténylegesen érintettek is azzal, hogy szabotálták a beszervezést.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔