Műholdképeken azonosíthatták Ubar, a „homok Atlantisza” nyomait
Műholdas radaradatok és Landsat-, illetve SPOT-felvételek segítségével azonosíthatták a dél-arábiai Rub al-Háli peremvidékén azokat az ősi karavánutakat, amelyek egy központi csomópont felé vezettek. A kutatás az 1980-as években kapott lendületet, amikor Nicholas Clapp filmkészítő a NASA Jet Propulsion Laboratory szakértőit kérte fel a sivatag vizsgálatára. A Ronald Blom geológus vezette csoport elemzései nyomán 1990-ben és 1991-ben expedíciók indultak az ománi Sisr környékére.
Az ásatások során egy kutatókút mellett kialakított, kőfalakkal, tornyokkal és helyiségekkel rendelkező erődített település maradványai kerültek elő. A kerámiák és más leletek alapján Sisr fontos logisztikai állomás lehetett a sivatagon átvezető távolsági kereskedelemben. A NASA 1992-ben jelentette be, hogy az űrtechnológia hozzájárult Ubar legendás városának felfedezéséhez. A helyszín egy része azonban valószínűleg egy föld alatti üregbe omlott, ami kapcsolatot teremthetett a föld által elnyelt városról szóló mondákkal.
A későbbi vizsgálatok szerint Sisr mérete nem felelt meg a legendák hatalmas metropoliszának. Juris Zarins régész úgy vélte, hogy az Ubar név eredetileg inkább egy régiót vagy kereskedő népcsoportot jelölhetett. A pártus hatású kerámiák mezopotámiai és iráni kapcsolatokat jeleznek, miközben a térség gazdagságát a Zofárból származó tömjén táplálta. A karavánállomások emléke később az arab hagyományokkal és az Iramról szóló történetekkel összeolvadva formálhatta meg a „homok Atlantiszának” mítoszát.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔