Valami figyelte őket a Zion melletti szállásnál, bár nem látták

2024 októberében Nicole Facchina, az Outside közösségimédia-stratégája sötétedés után indult Salt Lake Cityből a Zion Nemzeti Park felé. Párjával, Marshalllal először keresték fel a vörös szikláiról és szűk kanyonjairól ismert vidéket, és egy, a park keleti bejárata mellett álló, egy szobából álló kabinban foglaltak szállást. A körülbelül hatórás út első szakaszán Facchina vezetett, miközben Marshall aludt.

Az út addig eseménytelen volt, amíg egy éles, 90 fokos kanyarban a nő hirtelen úgy nem érezte, hogy valami figyeli őket. A szíve felgyorsult, libabőrös lett, és úgy érzékelte, mintha az autó hőmérséklete egyetlen pillanat alatt tíz fokkal esett volna. A visszapillantó tükörben csak teljes sötétséget látott, mégis egyre erősebb lett benne a megfigyeltség érzése. Marshall ekkor váratlanul felébredt, hátrafordult, és azt kérdezte, mikor sötétedett be, illetve miért nem ébresztette fel vezetni.

A jelenséget szkopesztéziának, vagyis pszichés bámulási hatásnak nevezik. John Edgar Coover 1913-ban végzett felmérésében a diákok 68–86 százaléka állította, hogy ösztönösen érzékeli, ha valaki nézi. Rupert Sheldrake 2000-ben hasonló vizsgálatokat ismertetett, miközben hangsúlyozta, hogy a jelenség oka akkor még ismeretlen volt; a tudományos szakirodalomban 149, a fogalmat említő tanulmány található. Lehetséges magyarázat, hogy a szem, a hallás és a bőr olyan apró mozgásokat, hangokat vagy hőmérséklet-változásokat észlel, amelyeket az agy tudatosan nem regisztrál. Facchina és Marshall 45 perccel később ért el a kabinhoz, ahol a nő sietve bezárkózott, és az éjszaka hátralévő részét a vékony ablakot figyelve töltötte.