A kontinensek lassú emelkedése törölhette ki a Föld több mint egymilliárd éves múltját
A Wollongongi Egyetem kutatása új magyarázatot adhat a nagy diszkordanciára, vagyis arra, hogy a Föld kőzeteiből sok helyen több százmillió, esetenként több mint egymilliárd évnyi földtörténet hiányzik. A jelenség egyik látványos példája a Grand Canyonban látható: körülbelül 540 millió éves, kambriumi üledékes kőzetek közvetlenül több mint egymilliárd éves gránitra és más kristályos kőzetekre települnek. Hasonló határokat Európában, Ausztráliában, Afrikában és Ázsiában is azonosítottak, bár a hiányzó idő hossza helyenként mintegy 200 millió évtől egymilliárd év fölé terjed.
Santosh Dhungana, a kutatás vezető szerzője és a Wollongongi Egyetem doktorandusza, Nicolas Flament társszerzővel együtt a földköpeny több százmillió éves mozgását modellezte. A köpeny a földkéreg alatti, rendkívül forró, többnyire szilárd kőzetréteg, amely geológiai időskálán lassan áramlik és deformálódik. Az így létrejövő köpenyáramlás egész kontinensrészeket emelhetett meg, majd később lesüllyeszthetett.
A modellek szerint a Laurentia, Baltica és Észak-Kína ősi kontinensmagjai a nagyjából egymilliárd és 540 millió év közötti neoproterozoikumban emelkedtek. A tartósan magasra került felszíneket a szél és a víz eróziója fokozatosan lepusztíthatta, eltávolítva a régi kőzetrétegeket. Később, amikor a területek megsüllyedtek, a tengerek elönthették őket, és új üledékek rakódhattak a lepusztított felszínre. Ez a folyamat egyszerre magyarázhatja a kőzetrekord eltűnését és a ma is látható éles földtani határ fennmaradását.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔