Eltűnt közösségek és virágzó polgári világ nyomait térképezték fel Kolozsváron
A 11. Kolozsvári Zsidó Napokon Sipos Dávid és Szilágyi Adrien Rebeka vezetésével tartott városi séta egykori zsinagógák, paloták és közintézmények történetén keresztül idézte fel azt a mára szinte teljesen eltűnt polgári világot, amely egykor alapvetően formálta Kolozsvár arculatát.
Az erdélyi zsidóság letelepedését elsőként Bethlen Gábor fejedelem engedélyezte 1623. június 18-án Kolozsváron kelt oklevelében, orvosa, Ábrahám Szásza közbenjárására, garantálva a szabad kereskedelmet, a vallásgyakorlást és a megkülönböztető jelvények elhagyását. Bár halála után jogaik szűkültek, a 18. század végére kétezer körülire, majd a következő század
<truncated 301 bytes>
rvei alapján építette fel klasszicista zsinagógáját a mai Párizs utcában, amelyet 1851. december 2-án avattak fel. Az épület az 1868–1869-es Zsidó Kongresszus után az ortodox ág központja lett, és 1944-ig működött zsinagógaként; a deportálások után már nem töltötte be ezt a szerepet, 2020 óta pedig a ZIZ működik benne. A korszak polgári örökségét őrzi a Schmil Dávid alapítványa által a Szamos utcában emelt, mindenki előtt nyitva álló kolozsvári Zsidó Kórház története is.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔