Durva murvás utakra készült a Specialized Diverge Pro 4

A Specialized legújabb felsőkategóriás modellje, a Diverge Pro 4 kifejezetten az agresszív, nehezen járható murvás terepekre és a technikás lejtőkre készült. Az elektromos rásegítésű elődökkel (például a Creo 2-vel) ellentétben a 8249 dolláros vételárú kerékpár tisztán emberi erővel hajtott, és a gyártó saját FACT 9r karbonvázára épül. A 8,72 kilogrammos össztömegű bringa geometriáját alaposan átdolgozták: a megnövelt kinyúlás jobb súlyelosztást biztosít, a középcsapágyház 5 milliméterrel lejjebb helyezése pedig lejjebb vitte a súlypontot, ami kanyarokban és meredek lejtőkön lényegesen stabilabb irányíthatóságot nyújt.

A modell legfontosabb újítása a kormányszár és a fejcső közé beépített Future Shock 3.3 hidraulikus csillapítású rugózási rendszer. A hagyományos teleszkópos villákkal szemben ez a megoldás a villát és az első kereket mereven tartja, így nem változtatja meg a vázgeometriát, és fékezéskor sem bólint előre. A 20 milliméteres rugóút hidraulikus csillapítással nyeli el a nagyfrekvenciás rezgéseket ahelyett, hogy pattogna. A gyártó laboratóriumi mérései szerint a rendszer akár 53 százalékkal csökkenti a kormányra jutó csúcsütéseket a versenytársak megoldásaihoz képest, ami érezhetően tehermentesíti a felsőtestet és a karokat. A csillapítás mértéke menet közben is kényelmesen szabályozható a kormányszár tetején lévő tekerőgombbal.

A felszereltség terén a kerékpár a SRAM Force XPLR E1 hajtásrendszert használja, amely egy 40 fogas első lánckerékből és egy 13 sebességes, 10–46 fogkiosztású hátsó fogaskoszorúból áll. A hátsó váltó univerzális váltófülre (UDH) illeszkedik, a hajtóműtengelybe pedig Quarq wattmérőt integráltak. A Roval Terra CL karbon kerékszett akár 50 milliméter széles köpenyeket is fogad (a tesztelt modellre a gyári 45 mm helyett ilyen Terra TLR Trail gumikat szereltek). Az alsócsőben található beép

<truncated 2077 bytes>

ócsoportja úttörő kísérletben emberi őssejtekből nevelt agyi organoidokkal pótolta egerek agykérgének jelentős részét. Bár a laboratóriumi sejttenyészetek egyre pontosabban képezik le az emberi szerveket, az agyi organoidok önmagukban képtelenek a normális működésre, mivel hiányzik belőlük az érrendszer, az immunrendszer és a más agyi struktúrákkal fenntartott összeköttetés. Hogy a sejteket természetesebb környezetben vizsgálhassák, a kutatók radikális lépést tettek: az egerek embrionális fejlődése során célzott genetikai beavatkozással – a sejtosztódáskor a kromoszómák szétválásáért felelős gén kiiktatásával – elpusztították az agykéreggé alakuló sejtek zömét, felére csökkentve az agy térfogatát.

A gondos felügyeletnek, a meghosszabbított szoptatásnak és a kalóriadús táplálásnak köszönhetően a rágcsálók túlélték a beavatkozást, majd az immunszupprimált állatokba beültették az emberi agykéreg-organoidokat. A beültetett egerek több mint 85 százalékánál a graft sikeresen integrálódott, és az állatok agykérgében található sejtek mintegy 92 százalékát már a humán sejtek alkották. Ezek a sejtek az agykéreg valamennyi főbb idegsejttípusát létrehozták, szinkronizált aktivitási mintázatokat mutattak, nyúlványaik pedig egészen a gerincvelőig elértek.

A funkcionális pótlás azonban korántsem lett tökéletes. Bár az azonos típusú sejtek helyben csoportosultak, a természetes agykéregre jellemző, jól elkülönülő rétegek nem alakultak ki. A viselkedési és memóriatesztek során gépi tanulási algoritmusokkal elemezték az állatokat: a humán sejtekkel kiegészített egerek mind viselkedésükben, mind testtömegükben köztes állapotot mutattak az ép agyú, illetve az agykéreg nélküli csoportokhoz képest. A kísérlet igazolta, hogy a rendezetlen szerkezetű emberi szövet jobb a kéreg teljes hiányánál, de a normális agyműködést egyelőre nem tudja visszaadni.