Elindult Japán MMX-küldetése, Phoboszról hozhat mintát a Földre
Japán a Tanegashima Űrközpontból, magyar idő szerint 2026. október 19-én 21:41-kor indította útnak eddigi legösszetettebb bolygóközi vállalkozását, az MMX-küldetést. A JAXA mintegy 4,5 tonnás szondáját egy H3 hordozórakéta állította Mars felé tartó pályára; a napelemtáblák kinyíltak, a tervezett ötéves repülés stabilan indult. A szonda 2027 augusztusában éri el a Mars térségét, ahol körülbelül három éven át vizsgálja a Phoboszt és a kisebb Deimoszt. A Phobosz kis tömege és a Mars közelsége miatt tartós, hagyományos holdkörüli pálya nem alakítható ki, ezért az űreszköz kvázi-szatellit pályán, a hold mozgásához hangolva maradhat hosszabb ideig közel.
2028 végén vagy 2029 elején bocsátják útjára az Idefix nevű, 25 kilogrammos mikrorovert, amelyet a német DLR és a francia CNES közösen épített, nagyjából száz napos működésre. A Phobosz felszíni gravitációja a földi érték ezredrészénél is gyengébb, ezért a helyváltoztatás lassú és ellenőrzött. A főszonda 2029-ben legfeljebb két leszállási kísérletet tehet; a lábak elnyelik az érkezés energiáját, hogy mérsékeljék a visszapattanást. Az anyaggyűjtést robotkaron lévő mechanikus magfúró és sűrített nitrogénnel dolgozó pneumatikus mintavevő végzi. A cél legalább 10 gramm minta; a szonda 2030-ban indulhat vissza, a kapszula 2031-ben landolhat Dél-Ausztráliában. A minta zömét japán laboratóriumok elemzik, az amerikai kutatók 15 százalékot kapnak. A spektrális tulajdonságok primitív aszteroidákra, a pálya inkább ősi marsi óriásbecsapódásra utal; a minták izotóp- és ásványtani adatai dönthetnek. A Phobosz alig hatezer kilométerre kering a Mars felett, így regolitjában marsi szemcsék is lehetnek. A Hayabusa-küldetések tapasztalatára építve, a korábbi szovjet Fobosz–1, Fobosz–2 és az orosz Fobosz-Grunt kudarca után az MMX lehet az első, amely a Mars közvetlen térségéből hoz mintát.