Reisz Gábor Földszintje nyílt politikai allegóriával ábrázolja Magyarországot
Reisz Gábor új filmje, a Földszint a Magyarázat mindenre után ismét politikai témához nyúl, de ezúttal elszakad a rendező korábbi filmjeire jellemző hétköznapi realizmustól. A velencei filmfesztiválon bemutatott alkotás egy társasház történetén keresztül beszél egy beteg társadalomról és a vezetőjét támogató közösségről. A kritika szerint azonban a metafora annyira egyértelmű, hogy a film alig hagy teret más értelmezéseknek.
A történet főhőse, Kristóf, feleségével együtt nemrég vásárolt lakásuk egyik beépített szekrénye mögött feketepenészt talál. Miközben megpróbálja kideríteni, honnan ered a veszélyes kór, megismeri a ház lakóinak megosztottságát: vannak, akik lelkesen támogatják a legfelső szinten élő közös képviselőt, másokat pedig közellenségként kezelnek. A közös képviselő üres politikai szólamokkal hárítja el a problémákat, miközben saját életét kényelmesebbé teszi, a lakók pedig szavazataikkal maguk is hozzájárulnak a helyzet romlásához.
A kritika olvasatában a ház Magyarországot, a közös képviselő Orbán Viktort, a lakók az állampolgárokat, a kiközösített idős asszony pedig az ellenzéket jelképezi. A vezető üzelmeit leleplezni próbáló lakó Magyar Péter alakját idézi fel. A film a realitásból indul, majd az abszurd és a börleszk felé mozdul, ám a bírálat szerint didaktikussá válik, és fél évvel a választás után már elkésettnek hat.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔