A denevérek valószínűleg 65 millió éve Európában jelentek meg, mutatja a Nature-ben közzétett kutatás

A Nature-ben ma megjelent, több mint 130 kutató által jegyzett, eddigi legnagyobb összevető tanulmány szerint a denevérek valószínűleg mintegy 65 millió éve Európában alakultak ki, nem Afrikában, Ázsiában vagy Észak-Amerikában. Korai utódaik Európából Afrikába, majd Ázsiába, Amerikába és Ausztráliába terjedtek. Az echolokáció a repüléshez hasonlóan már az evolúciójuk hajnalán megjelent.

A munka a 2017-ben indított Bat1K program része, amely mind az 1500 élő denevérfaj – a második legváltozatosabb emlőscsoport, az emlősök ötöde – genomját szeretné megszekvenálni. A tanulmány 21 család 103 genomjára és 44, többnyire fogakból álló fosszíliára támaszkodott; a minták közt ott vannak a Kongó-Brazzaville-ben, védőöltözetben gyűjtött DNS-kenetek és szövetek a kalapácsfejű gyümölcsdenevérektől.

Sarah Olson, a Wildlife Conservation Society egészségügyi kutatási igazgatója szerint a genomok segíthetnek megérteni, miért nem betegszenek meg a denevérek az Ebola, a Nipah és a Marburg vírustól. Egy 2025-ös Bat1K-tanulmányban Ariadna Morales kimutatta: a vírusokkal szembeni tűrőképességhez kötődő immunadaptációk valószínűleg a denevérek megjelenésével egy időben alakultak ki. A denevérek méretükhöz képest kivételesen sokáig élnek, kevés öregedési jellel és daganattal; Morales szerint ez a zoonózisok és a rák kezelésében is hasznosítható. Liliana Dávalos, a Stony Brook University kutatója szerint a fajok mintegy fele ismeretlen vagy csökkenő állományú, 18 százalékuk veszélyeztetett a Természetvédelmi Világszövetség szerint. A klímaválság, az élőhelyvesztés és az üldözés mellett a kis alomszám – egy-két utód, egyetlen faj kivételével – is sebezhetővé teszi őket, holott beporoznak, magokat terjesztenek, és a szúnyogokat is kordában tartják.