Egy ókori szibériai sírhely a kannabiszhasználat 2800 éves titkait tárja fel
A Berni Egyetem és a jénai Max Planck Geoantropológiai Intézet munkatársa, Dr. Gino Caspari által vezetett nemzetközi kutatócsoport a délszibériai Tuvai Köztársaságban tárt fel egy közel 2800 éves, előkelő szkíta sírhelyet. A Science folyóiratban közzétett felfedezés a legkorábbi közvetlen, radiokarbonos vizsgálattal keltezett régészeti bizonyítékot szolgáltatja a kannabisz bódító hatású alkalmazására. Bár a növény rost- és olajforrásként is elterjedt volt az ókorban, a sírkamrából előkerült mintegy ezer mag radiokarbonos vizsgálata megerősítette, hogy a növényi lelet az időszámításunk előtti 8. század elejére tehető.
A kutatók a magvak mellett a központi kamrában megőrződött emberi hajmintákat is alapos elemzésnek vetették alá. A nagy felbontású tömegspektrometriás mérések egyértelmű kémiai nyomokat azonosítottak: a mintákban kannabinol (CBN) jelenlétét mutatták ki, amely a bódulatért felelős tetrahidrokannabinol (THC) oxidációja során keletkezik, emellett gyengébb THC-jeleket is rögzítettek. Ez közvetlen kapcsolatot teremt a növény jelenléte és az elhunytak tudatmódosító fogyasztása között, még ha a bevitel pontos módja közvetlenül a hajmintákból nem is fejthető meg. A fejedelmi sírban a kannabisz rituális jelenlétét korábbi kutatások szerint legalább 18 feláldozott ló és nagy valószínűséggel emberáldozatok maradványai is kísérték.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔