Létrejön a NASA és a SpaceX Crew-13 küldetése a Nemzetközi Űrállomáson

A NASA és a SpaceX közös Crew-13 küldetése keretében négy űrhajós indult útnak a Nemzetközi Űrállomás felé október 1-jén, helyi idő szerint legkorábban 11 óra 10 perckor, a floridai Cape Canaveral Space Force Station 40-es számú indítóállásáról. A parancsnoki feladatokat Jessica Watkins NASA-űrhajós látja el, míg Luke Delaney pilótaként vesz részt a misszióban. A legénység tagjai még Joshua Kutryk, a Kanadai Űrügynökség (CSA) asztronautája, valamint Szergej Teteryatnikov roszkozmoszi kozmonauta, mindketten küldetésfelelősi szerepkörben. Az űrhajósok a Grace névre keresztelt SpaceX Dragon űrkapszulában utaznak, amely korábban, 2025 nyarán az Axiom Mission 4 magánűrhajós-küldetés során már repült. A Falcon 9-es hordozórakéta harmadik felhasználásra induló fokozata emeli pályára az egységet.

A misszió az Expedíció 75 legénységéhez csatlakozik, és számos tudományos kísérletet tervez elvégezni. Ezek között szerepel emberi őssejt-alapú szövetek vizsgálata a szívbetegségek és a Parkinson-kór kezelésének fejlesztése érdekében, továbbá növénytermesztési kísérletek a hosszú idejű űrutazások élelmezési kihívásainak megoldására, vérkeringési rendellenességek tanulmányozása, illetve új diagnosztikai orvosi eszközök tesztelése az űrhajósok egészségének nyomon követésére. A felfedezések nemcsak a jövőbeli Hold- és Mars-küldetéseket segíthetik elő, hanem a földi orvostudományt is gazdagíthatják.

Watkins számára ez a második űrrepülés: korábban a Crew-4 misszió keretében töltött összesen 170 napot az űrállomáson a 67. és 68. expedíció során, 2022-ben. Személyében ő lesz az első NASA-asztronauta, aki kétszer is SpaceX Dragon fedélzetén jut el az űrállomásra. Delaney és Kutryk számára egyaránt ez az első űrrepülés: Delaney kísérleti repülőgépek értékelésében és a NASA Langley Kutatóközpontjában végzett légi tudományos missziókban

<truncated 2160 bytes>

Nic Flemming vezette kutatócsoport munkájában történelmi régészeti feljegyzéseket, műholdas és drónfelvételeket, víz alatti fotókat, valamint a Cambridge-i Egyetem 1958–59-es búvárexpedícióinak adatait ötvözték új mélységmérésekkel.

A kikötő nem pusztán természetes adottságait kihasználó létesítmény volt: a mérnökök a sziklaszigetek közötti nyílt szakaszokat kőtörmelékből rakott hullámtörőkkel zárták le az erős északi és északnyugati szelek ellen. Egyetlen ilyen gát megépítéséhez – egy zátony és a Hammam-sziget közé – becslések szerint 8800 köbméter kőanyagot mozgattak meg. A teljes kikötőkomplexum öt főbb területén összesen mintegy 172 ezer köbméternyi fosszilizálódott homokkőfejtést azonosítottak a kutatók, ami érzékelteti az ókori vállalkozás léptékét. A Hammam-sziget körül a sziklákba vájt hatalmas árkokat hullámcsapdaként azonosítottak: ezek törtéka a beérkező hullámok erejét, mielőtt azok elérték volna a kikötő érzékeny berendezéseit, köztük a triérészek – a Kr. e. 5–4. században elterjedt hadihajók – szárazföldi tárolására szolgáló sólyatereket.

Apollónia a mintegy 15 kilométerre fekvő szárazföldi városhoz, Küréné alapításához (Kr. e. 631) köthető, és a hellénisztikus, majd a római és bizánci korszakban is megőrizte stratégiai szerepét. A kikötőváros gazdasága a mezőgazdasági exporton és a mára kihalt szilfium nevű, a Földközi-tengeren egész vidékén keresett gyógynövény kereskedelmén alapult. Az évszázadok alatt a partvonal nagyjából 2,4 métert süllyedt a tektonikus mozgások következtében, és az ókori épületek nagy része ma már víz alatt rejlik. A tenger alatti romokat – amelyek között közelmúltban egy ókori görög versenypálya nyomait is azonosították – viharok, parterózió és a romboló halászati módszerek fenyegetik, ezért a kutatók sürgetik a célzott vízalatti feltárások megkezdését.