A problémamegoldási stratégiák rugalmatlansága állhat egyes gyerekek matematikai nehézségei mögött
A Stanford Egyetem kutatása szerint a tartós matematikai nehézségek hátterében nemcsak a számok megértésének problémái állhatnak, hanem az is, ahogyan a gyerekek kiválasztják és váltják a feladatmegoldási stratégiákat. A fejlődési diszkalkuliával élő gyerekek gyakran nehezebben döntenek arról, hogy mikor érdemes egyszerű számolás helyett hatékonyabb módszert választani, és lassabban alkalmazkodnak a feladatok változó nehézségéhez.
Oliver Lasnick és munkatársai 68, 8 és 10 év közötti gyereket vizsgáltak. A kutatók összehasonlították, hogyan oldják meg a résztvevők a matematikai feladatokat, milyen könnyen váltanak egyik módszerről a másikra, valamint miként kapcsolódik mindehhez az agyi aktivitásuk. A diszkalkuliával élő gyerekek kevésbé hatékonyan használták a különböző stratégiákat, hosszabb időre volt szükségük a váltáshoz, és nem reagáltak ugyanolyan érzékenyen arra, ha egy feladat nehezebbé vagy könnyebbé vált.
A vizsgálat során az is kiderült, hogy miközben a többi gyerek idővel javított a megfelelő stratégia kiválasztásában, a diszkalkuliával élőknél nem mutatkozott hasonló fejlődés. Az agy egy meghatározott rendszerében eltérő aktivitási mintázatokat azonosítottak, amelyek előre jelezték, hogy a gyerekek mennyire hatékonyan számolnak és váltanak a megoldási módok között. A JNeurosci tanulmánya szerint a figyelem, a memória és a kognitív rugalmasság, vagyis a gondolkodás gyors módosításának képessége is hozzájárulhat a matematikai nehézségekhez. Az eredmények összefüggést mutatnak az agyi működés és a teljesítmény között, de nem bizonyítják, hogy az aktivitási eltérések közvetlenül okozzák a diszkalkuliát.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔