Krugman: AI-lufi kipukkadása szinte biztos recessziót hozna, a kilábalás évekig tarthat
Paul Krugman Nobel-emlékdíjas közgazdász november 8-i Substack-elemzésében nem azt dönti el, hogy az AI-beruházási boom buborék-e, hanem a feltételes kérdést vizsgálja: ha az, és hamarosan kipukkad, milyen gazdasági következményekkel kell számolni. Az adatközpont-építés sokak szerint fenntarthatatlan ütemű. Krugman elismeri, hogy a mesterséges intelligencia figyelemre méltó technológia, amely nagy hasznot hozhat, még ha ez az adatokban egyelőre nem is egyértelmű; kérdéses, hogy a hatalmas összegeket elköltő cégek meg tudják-e szerezni a ráfordítást megtérítő részt. Ha a szkeptikusoknak igazuk van, eljön az AI „prérifarkas-pillanata”: a befektetők és hitelezők rádöbbennek, hogy a semmi fölött lebegnek, mint a 2000-es dotkom-buboréknál vagy a lakáspiaci összeomláskor.
Az utóbbi hetekben a hiperskálázók, a nagy felhő- és adatközpont-üzemeltetők részvényei 27 százalékkal estek a csúcshoz képest, az AI-kötvények nemteljesítési biztosítása pedig drágább lett. Recesszió Krugman szerint nem a két negyedéves GDP-szabály, hanem az, amit az amerikai NBER Üzleti Ciklusokat Datáló Bizottsága annak nyilvánít: a gazdasági aktivitás jelentős, széles körű, néhány hónapnál tovább tartó csökkenése. Az elmúlt 60 évben hivatalosan nyolc recesszió volt; a közgazdászok az 1980-as és az 1981–82-es visszaesést gyakran egynek, a 2020-as két hónapos covidzuhanást pedig egyedinek tekintik, ezért általában hat modern recesszióról beszélnek. A Nixon- (1969–70), Ford- (1973–75) és Volcker-recesszió (1980–82) után a 25–54 évesek foglalkoztatási rátája gyorsan, V-alakban pattant vissza; az 1990–91-es és a dotkom-válság után a kilábalás vontatott, utóbbinál évekig tartó „jobless recovery” következett. Ezért még rövid, sekély AI-összeomlás után is valószínűbb a 90-es évek véginél súlyosabb zuhanás, a munkanélküliség pedig évekig a válság előtti szint felett maradhat.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔