Nem a gyengék morzsolódnak le a sportban a bullying miatt, hanem a valódi tehetségek

A sport egyszerre jelenthet védelmet és komoly kockázatot: a hierarchikus felépítés, a teljesítménykényszer és a testalkatra fókuszáló visszajelzések mind kedveznek a szándékos bántalmazás, a bullying kialakulásának. Szakemberek rámutatnak, hogy a sportból nem a gyenge mentális teherbírásúak hullanak ki, hanem valódi tehetségek vesznek el a mérgező légkör miatt. Bár a sportközegben a bántalmazást gyakran normalizálják – a hagyományokra vagy a motivációra hivatkozva –, a bajnokok nem a megalázó mondatoknak köszönhetően, hanem azok ellenére érik el sikereiket.

A bullying mindig ismétlődő, szándékos és hatalmi egyensúlytalanságon alapuló folyamat, amelynek célja a másik fél folyamatos megfélemlítése és megalázása. Ezért nem tévesztendő össze az egyszeri beavatási rítusokkal vagy az egyenrangú felek vitáival. Ugyancsak el kell különíteni az öltözői közegben megszokott, kölcsönös heccelődéstől és feszültségoldó ugratásoktól: a sportpszichológusok szerint nem az a kérdés, hogy kemény-e egy közeg, hanem hogy biztonságos-e a sportolók számára.

Bár egyes érintettek hajtóerőként élhetik meg a nyomást, a bántalmazás valójában folyamatos szorongást és súlyos önbizalomvesztést okoz. A valódi fejlődést a trauma feldolgozása hozza el, ám gyermekkorban a megküzdés rendkívül nehéz. Alapvető elvárás, hogy a sportban mindenki számára biztosított legyen az emberi méltóság és a biztonságos, tiszteletteljes környezet.