Megismertek a 2026-os National Book Award döntősei
A 77. National Book Awards győzteseit ezen a héten hirdetik ki New Yorkban, a Cipriani Wall Streeten, a ceremóniát Kyle MacLachlan vezeti. Az évente kiosztott díjak kategóriái a fiataloknak szóló irodalom, a fordítás, a költészet, a nonfiction és a szépirodalom. A Literary Hub a döntősökkel készített beszélgetést könyveikről, olvasási szokásaikról és az írói mindennapokról.
Az egyik megszólaló éjszaka ír, mert a háztartásban – három gyereke is – akkor alszik; később a hajnal színei is megérintették. Nem irodalmi támaszként Paolo Sorrentino La Grande Bellezzáját, a Mad Men sorozatot, Rodin Je Suis Belle szobrát és a The Cure Disintegration albumát említette. Első szerelme Madeleine L’Engle A Wrinkle in Time-ja volt, nyolc-kilenc évesen, időutazás és tesseractok miatt; a sivatagi gyerekkor csillagos égboltja is a tér iránti érdeklődését erősítette. Újraolvassa többek között James Baldwin Giovanni’s Roomját, Michael Ondaatje Az angol betegét, Marguerite Duras A szeretőt, Toni Morrison Belovedjét, Emily Brontë Üvöltő szelekjét és Stanisław Lem Solarist; Faulkner Absalom, Absalom! című művét már ritkábban.
Főiskolán asztrofizikát tanult, és sajnálja, hogy nem vitte tovább; zene, rendezés, operatőri munka és a tánc is vonzza. Könyvét a brooklyni Jackie Robinson Intermediate School ESL-tanárának, Mr. Dussecknek és első angoltanárának szeretné odaadni, ők mondták először, hogy van érzéke a szavakhoz. Legújabb kedvenc alakja Magnolia a Dèy-ből: makacs, otthonokba belátó munkával és irigyelt gardróbbal; a Breath, Eyes, Memory és a Krik? Krak! nőalakjainak örököse, aki anyagi stabilitást ért el, de továbbra is a családnak és a közösségnek akar adni. Írói blokkot nem ismer el: ha nem jön a szöveg, még nem kész, közben sokat olvas, rövid darabokat ír, a közepén tökéletlen mondatokkal tapogatózik, és az élettel való kapcsolatot használja a szavak visszahozására.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔