Együtt élni a Parkinson-kórral – kritika az Onwards and Sideways című filmről

John Madden Onwards and Sideways című filmje két, vidéki Angliában élő idegen kapcsolatát követi attól a naptól kezdve, amikor mindkettőjüknél Parkinson-kórt diagnosztizálnak. A torontói gálapremieren bemutatott, BBC-támogatással készült dráma november 6-án kerül a brit mozikba. Derűs és érzelmes hangvétele mellett nem hallgatja el a betegség testi és mentális következményeit sem. Forgatókönyvét Paul Mayhew-Archer veterán televíziós komédiaíró és Parkinson-aktivista írta, saját tapasztalataira támaszkodva.

Rhys Ifans Tony Evanst alakítja, aki több mint harminc éve elhivatott általános iskolai tanár. Özvegy, közel jár a hatvanhoz, és nyugodt életét egy tanítványa megjegyzése zökkenti ki, aki észreveszi, hogy Tony jobb keze mintha megmerevedett volna. Nővére, Liz elkíséri Professor Ridge neurológushoz, aki gyorsan felismeri a Parkinson-kórt, gyógyszert ír fel, majd egy év múlva kontrollt javasol. Tonyt megrázza a diagnózis, munkahelyén titkolja, és sokáig részben tagadásban marad.

A kórházi előtérben találkozik Emma amerikai zongoratanárral, akit Laura Linney játszik, és aki éppen ugyanezt a hírt kapta. Emma tájékozódni kezd, támogató közösséget keres, majd csatlakozik egy Parkinson-betegeknek szervezett balettórához, amelyet a film nem puszta komikus ötletként, hanem komolyan vett terápiás lehetőségként ábrázol. A két magányos ember fokozatosan közel kerül egymáshoz, miközben a történet őszintén foglalkozik a testi kapcsolat nehézségeivel és azzal, hogy a társas életnek többféle formája lehet.

Emma helyzetét tovább bonyolítja szerencsejáték-függősége, amelyet bizonyos Parkinson-gyógyszerek erősítenek. Tony eközben lassan tanulja meg elfogadni a valóságot és mások segítségét. Linney és Ifans aprólékosan jeleníti meg a tüneteket, illetve szereplőik eltérő alkalmazkodását. A kritika szerint a film olykor kiszámítható és televíziószerű, például Emma ejtőernyős álmának beteljesítésében, de hitelesen közvetíti, hogy a Parkinson-kór alapjaiban változtatja meg az életet, mégsem jelent egyet annak végével.