Kincsek kerültek elő a Tisza medréből a rekordalacsony vízállás miatt
A Tisza rekordalacsony vízállása kivételes lehetőséget teremtett a Damjanich János Múzeum szakembereinek és önkéntes fémkereső csapatának, akiket dr. Kertész Róbert régész vezetett. A Zagyva-torkolat közelében, az 1562-ben épült török kori híd cölöpsorai között most először nyílt mód szisztematikus, műszeres kutatásra olyan területeken, amelyeket korábban kizárólag búvártechnikával lehetett megközelíteni. A szakemberek a szárazra került mederrészeken a leletek pontos koordinátáit is dokumentálták.
A híd egykori faszerkezete évszázadokon át természetes üledékcsapdaként működött, megfogva a sodródó hordalékot és a hídról közvetlenül vízbe esett tárgyakat. Ennek köszönhetően évezredek emlékei bukkantak fel egymás mellett: a legkorábbi fosszíliák – köztük mamutcsont, valamint vélhetően ló- és szarvasmarha-csontok – mellett bronzkori fémedény alja, középkori kerámiák, mázas cserépkályhadarabok, régi fegyveralkatrészek, muskétagolyók és töltényhüvelyek is előkerültek.
A feltárás egyik legértékesebb darabja egy épségben maradt, zöld mázas török kori levesestálka a 16–17. századból, valamint egy csontból faragott, esztergályozott késnyél. A kutatók a sekély folyón átgyalogolva egy korábban a mederkotrások miatt eltűntnek hitt cölöpsort is újra azonosítottak, amelynek vonalában egy 170 centiméter magas, négyágú vashorgonyra is rábukkantak.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔