Táguló spreadek és új lehetőségek az európai kötvénypiacokon
A 2026-os év fordulatot hozott a globális és európai kötvénypiacokon: a hosszú távú benchmarkhozamok emelkedő pályára álltak, a kontinentális folyamatokra pedig nyár óta ráerősített a francia gazdasági és belpolitikai válság. A hozamemelkedés nem volt szelektív: a piac Franciaország kockázatait és a globális kamatbizonytalanságot szétterítette az eurózóna többi tagállamára is. A differenciálatlan eladási hullám feszültséget teremtett az árazás és a fundamentumok között: a francia felár növekedését tartós strukturális romlás indokolja, több más országban viszont a költségvetési fegyelem, az adósságpálya vagy az elsődleges egyenleg stabil vagy javuló.
Franciaországban a strukturális hiány tartósan a GDP 3 százaléka felett ragadt, a bruttó államadósság meghaladta a GDP 115 százalékát. A fragmentált parlament képtelen konszenzusra jutni a kiadáscsökkentésekről vagy adóreformokról, a kormányzati mozgástér minimális, az Európai Bizottság túlzottdeficit-eljárása (EDP) külső nyomást gyakorol, 2027 tavaszán pedig elnökválasztást tartanak. Az intézményi portfóliók fedezése és a likviditási kényszerek miatt a hozamok Európa-szerte emelkedtek, a német 10 éves Bundhoz viszonyított spreadek kitágultak.
Görögországban stabil elsődleges többlet és gyorsan csökkenő, de még magas adósságráta mellett a terhek jelentős része hosszú, rögzített kamatozású mentőhitel, amit erőteljes GDP-növekedés is támogat. Olaszországban a primer egyenleg újra pozitív, a lakossági állampapír-programok pedig tompítják a külföldi eladásokat. Belgium hagyományosan magország, de tartósan magas deficitje és újra emelkedő adósságrátája valós fiskális aggodalmakat tükröz. A megemelkedett nominális hozamok vonzó beszállónak tűnhetnek, a francia spreadek tágulása mögött azonban politikai bizonytalanság, leminősítési kockázat és az EKB transzmissziós védelmi eszközének (TPI) nem automatikus volta áll.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔