A Khmer Birodalom hozhatta létre a világ első állami egészségügyi hálózatát
Új kutatás szerint a Khmer Birodalom egyik legjelentősebb uralkodója, VII. Dzsajavarman a 12. század végén 102, betegeknek ingyenes ellátást nyújtó intézményből álló hálózatot hozott létre, amely az államilag szervezett egészségügy egyik legkorábbi, akár első ismert példája lehet. Az 1181 és 1218 között uralkodó király a mai Kambodzsa területén, Angkor központtal a középkori Délkelet-Ázsia egyik legnagyobb építési programját indította: templomokat, utakat és csatornákat emeltetett, Angkorthom kiépítésével pedig új, megerősített fővárost hozott létre; a kutatók szerint építkezéseinek mérete végül valamennyi elődjének együttes teljesítményét is meghaladta.
A program részeként 102 ārogyasālát, „egészség házát” alapított. Ezek orvosokkal és más egészségügyi dolgozókkal működő, gyógyszerekkel ellátott, államilag finanszírozott intézmények voltak; a fennmaradt feliratok szerint a betegek térítésmentesen kaptak ellátást. Az egységes rendszert régészeti maradványok és több helyszínen talált, 1186-ra keltezett azonos feliratok is alátámasztják. Angkorthom négy kapujánál egy-egy ilyen intézmény működött. Az egykori épületegyüttesek jelentős része fából készült, ezért elpusztult; napjainkra kőből és lateritből emelt szentélyek, falak, víztározók és könyvtárként azonosított épületek maradtak fenn.
Egy-egy kórház megközelítőleg száz fős személyzetet igényelt: két orvos mellett ápolók és masszőrök dolgoztak. Egy korabeli felirat az ájurvéda „fegyvereivel” küzdő harcosokként jellemezte a gyógyítókat. A korabeli indiai gyógyászat vajat, olajat, mézet, melaszt, gyógynövényes készítményeket, masszázst, speciális étrendeket, szaunát, érvágást és sebészeti beavatkozásokat alkalmazott; Kambodzsa trópusi éghajlata miatt orvosi kéziratok nem maradtak fenn, de a kutatók szerint e tudás legalább egy része Angkorban is elérhető lehetett.
Fontos központ lehetett a Ta Prohm buddhista temploma, amelyet VII. Dzsajavarman koronázását követő négy éven belül fejeztek be; itt orvosokat és ápolókat képezhettek, és a kórházak működését is szervezhették. A templom éves készleteiről fennmaradt felirat mintegy 11,1 tonna rizst, 21 ezer cseresznyeszilvát, 48 ezer, tízféle gyökérből készült gyógykenőcsöt és kétezer, aranyérre szánt gyógyszeradagot említ. Korábban úgy vélték, hogy ezt a 102 kórház között osztották szét, az új kutatás szerint azonban a felsorolás magának Ta Prohmnak az éves ellátmánya. A gyógyszerek birodalmi elosztása mellett Banteay Chhmar templomegyüttese a gyógynövények begyűjtésének, megáldásának és továbbításának központja lehetett. Minden intézmény közepén szentély állt: Bhaisadzsjaguru, a Gyógyító Buddha, valamint Szúrja Vairócsana és Kandra Vairócsana képmásaival; a Ta Prohm-i felirat szerint 798, e gyógyító hármashoz tartozó kőszobrot helyeztek el a hálózatban. Kórházak VII. Dzsajavarman előtt is léteztek, a Bizánci Birodalomban és az iszlám világban.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔