Közgazdasági Nobel-díjat kaptak a válságok idején az gazdaság stabilizálásán dolgozó kutatók
A 2026-os közgazdasági Nobel-emlékdíjat Robert E. Hall és Michael Woodford kapta az infláció, a növekedés és a foglalkoztatás kilengéseit mérséklő stabilizációs kutatásaikért. A díjat odaítélő bizottság szerint munkásságuk paradigmaváltást hozott, amelyet ma már világszerte alkalmaznak a jegybankok és a pénzügyminisztériumok a gazdaságpolitikai döntések meghozatalakor. A két kutató megosztva kapja a 12 millió svéd koronás (mintegy 1,2 millió dolláros) elismerést.
Elméletük John Maynard Keynes örökségére épül, ám a makrogazdasági folyamatokat mikrogazdasági alapokkal egészítették ki. Rámutattak, hogy az állami beavatkozások mellett a háztartások és a vállalatok jövőbeli kilátásai és várakozásai alapvetően befolyásolják a fogyasztást, a béreket és az árakat, magyarázatot adva a korábbi válságok – például az 1970-es olajválság vagy a 2008-as krízis – mechanizmusaira, amelyeket a hagyományos modellek nem tudtak elhárítani.
A Stanford Egyetemen dolgozó Robert E. Hall 1978-as és 1982-es tanulmányaiban modellezte és valós adatokkal igazolta az előretekintő fogyasztói döntéseket. A Columbia Egyetem professzora, Michael Woodford pedig erre építve hozta létre újkeynesiánus monetáris elméletét, amelyet 2003-as, Interest and Prices című könyvében foglalt össze, segítve a döntéshozókat a gazdasági intézkedések szakmai megalapozásában és társadalmi elmagyarázásában is.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔