A torinói lepel DNS-vizsgálata évszázadok óta rejtett titkokat tárt fel
A keresztény világ egyik legtöbbet vitatott és vizsgált ereklyéjének számító torinói lepel lenvásznát új megvilágításba helyezte egy átfogó DNS-vizsgálat. A Scientific Reports folyóiratban közölt tanulmány szerzői az 1978-ban hivatalosan begyűjtött anyagmintákat elemezték korszerű, PCR-mentes újgenerációs metagenomikai szekvenálással. Ez a technológia lehetővé teszi, hogy egyetlen mintából párhuzamosan számtalan különböző faj örökítőanyagát azonosítsák, feltárva a szövetre évszázadok alatt lerakódott biológiai rétegek összetett történetét.
A vizsgálat több eltérő humán mitokondriális DNS-vonalat mutatott ki, ami igazolja, hogy a történelem során különböző emberi népességcsoportok érintették a vásznat. Emellett meglepően sokszínű mikrobiomot találtak: az emberi bőrön megtelepedő baktériumok és gombák mellett szélsőségesen sós környezethez alkalmazkodott archeák genetikai nyomait is rögzítették. A kutatók növényi DNS-t is kimutattak – köztük búza, sárgarépa, banán, kukorica és földimogyoró nyomait –, míg az állati minták közt háziállatok (szarvasmarha, sertés, kutya, macska, csirke), sőt még mediterrán vöröskorall maradványai is megjelentek.
A genetikai sokféleség hűen tükrözi az ereklye többszöri mozgatását, kezelését és eltérő földrajzi régiókban való tárolását. A kutatók ugyanakkor nyomatékosították: az eredmények nem alkalmasak a lepel készítési korának vagy eredetiségének meghatározására. Mivel a lenvászon számtalan különböző korszakból gyűjtött be biológiai nyomokat, a DNS-elemzés önmagában nem dönti el a Jézus temetési lepléhez kapcsolódó évszázados vitát.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔