Az USA elhagyja az olajért-biztonság megközelítést, de nem a Közel-Keletet – mondta Tom Barrack
Tom Barrack, az Egyesült Államok törökországi nagykövete és szíriai különmegbízottja a dohai Globális Biztonsági Fórumon kedden azt mondta: Washington eltávolodik a hagyományos, olajért biztonságot nyújtó közel-keleti viszonytól, és nem akarja uralni a régiót, de nem is hagyja el. „Az Egyesült Államok már nem akar birtokolni” – fogalmazott. A megállapodás szerinte nem az ellenőrzés, hanem az, hogy nem távoznak: „Nem megyünk el.” Hozzátette, a térség egyre inkább látja a amerikai szerepvállalás határait, és sokan úgy vélik, nem támaszkodhatnak arra, hogy Amerika megoldja minden problémájukat.
Barrack a korábbi beavatkozásokat is bírálta: az Egyesült Államok a tágabb Közel-Keleten 23 rezsimváltásban vett részt, és szerinte minden alkalommal, amikor személyt vagy rendszert próbáltak lecserélni, az tévedésnek bizonyult. Luciano Zaccara elemző Al Jazeera-nak azt mondta, Barrack Trump szövetségesei közül talán a legrealistább: lényegében elismerte, hogy a rezsimváltás – amely Trump egyik megfogalmazott célja az Irán elleni háborúban – aligha sikerülhet, és hogy a térségben folytatott amerikai gyakorlat kormányzattól függetlenül nem működött. Zaccara szerint Barrack csak kevéssel maradt el attól, hogy Trump iráni maximalista követeléseinek visszavonását javasolja.
A fórumon Majed al-Ansari, a katari külügyminisztérium szóvivője azt mondta, a közvetítők továbbra is üzeneteket cserélnek a felek között, regionális partnerekkel, és a nyilvános információ hiánya nem a stagnálás jele. Irán hétnapos javaslata még az asztalon van, Washington még nem válaszolt; a terv a Hormuzi-szoros újranyitását és a nukleáris tárgyalások folytatását amerikai engedményekhez, köztük az iráni kikötők tengeri blokádjának feloldásához és a szankciók enyhítéséhez kötné. Negar Mortazavi szerint a diplomáciai ajtó nyitva van, de a feltételek és a sorrend miatt a tárgyalások beragadtak: Teherán be akarja fejezni a háborút, de katonai vagy gazdasági nyomásra nem akar kapitulálni. A Hormuzi-szoros továbbra is gócpont: a háború előtt a világ olaj- és gázszállításának egyötöde itt haladt át. Mortazavi szerint Irán tőkeáttétele csökkent, de nem tűnt el, és sem a katonai eszkaláció, sem a gazdasági nyomás nem vezet valószínűleg iráni megadáshoz.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔