A pszichopátiára emlékeztető agykárosodás nem feltétlenül törli az empátiára való vágyat
A ventromediális prefrontális kéreg, a homloklebenyek alsó-középső része a homlok mögött, a szemüregek felett, a társas viselkedéshez és az érzelmekhez kötődik. Trauma, stroke vagy daganateltávolítás után a személyiség és a társas ítélőképesség drámaian megváltozhat, miközben az intelligencia, a memória és a beszéd megmarad. Phineas Gage tizenkilencedik századi esete óta, akinek koponyáján vasrúd hatolt át, a klinikusok gyakran társadalmi közönyt és mások érzései iránti közömbösséget figyeltek meg; hasonló elszakadást írtak le az EVR jelű betegnél is, akinek személyisége homloklebenyi daganat műtéti eltávolítása után változott meg. Ezt a mintát pszeudopszichopátiához hasonlították.
A Social Cognitive and Affective Neuroscience-ben megjelent lézióvizsgálat szerint a lokalizált vmPFC-sérüléssel élők laboratóriumban ugyanolyan gyakran választottak empátiát kiváltó feladatokat, mint egészséges felnőttek és más agyi sérüléssel élő betegek. A készség (az érzelmek pontos olvasása és az aggodalom) és a motiváció (az a hajlandóság, hogy belépjünk olyan helyzetekbe, amelyekben osztozunk mások érzéseiben) szétválhat. A betegek gyakran nehezen ismerik fel az arcokon a félelmet vagy az undort, a hangban az érzelmet, vagy nem adnak szokásos testi stresszválaszt mások fájdalmára; egy 2018-as, Daniel Tranel (a tanulmány senior szerzője) társszerzőségével készült gazdasági játékban az összehasonlító résztvevők több pénzt osztottak meg, ha a partner személyes tragédiáról beszélt, a vmPFC-sérültek viszont nem. A mindennapi empátiazavar tehát inkább az érzelemolvasás nehézségéből, nem az empátia elkerüléséből eredhet.
Julian A. Scheffer, a University of Western Ontario pszichológiaprofesszora és a Centre for Brain and Mind tagja (a kutatás idején a University of Iowa-hoz is kötődött) Tranellel és iowai kollégáival azt akarta elkülöníteni, hogy a deficit „nem akar” vagy „nem tud” empátiát. A vmPFC a jutalom és a szellemi erőfeszítés mérlegelését is segíti; Scheffer és C. Daryl Cameron (Pennsylvania State University) 2019-es munkájában egészséges felnőttek szabadon gyakran kerülték az empátiás feladatokat, mert megterhelőnek és kellemetlennek találták őket. Egy 2013-as agyi képalkotó vizsgálat pszichopátiás fogvatartottaknál passzív fájdalomnézéskor tompa fájdalommegosztó aktivitást, kérésre viszont normálisabb választ mutatott.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔