Ízlelőbimbók elváltozásai állhatnak a COVID utáni tartós ízérzékelési zavar mögött
Új biológiai magyarázatot találtak arra, miért maradhat tartósan zavart egyesek ízérzékelése a COVID–19 után. A University of Colorado Anschutz és két svéd egyetem kutatói 28 olyan embert vizsgáltak, akiknél a fertőzés után több mint egy évvel is fennálltak az ízérzékelési panaszok. Egyikük sem került kórházba a COVID miatt. A tesztek szerint nyolc résztvevőnél egyértelműen kóros eredmény született, tizenegyen pedig főként az édes, a keserű és az umami, vagyis a húsleveshez és gombához hasonló ételekben érzékelhető ízek felismerésével küzdöttek. A sós és savanyú ízek érzékelése többnyire megmaradt.
A kutatók 20 résztvevőtől apró szövetmintát is vettek az ízlelőbimbókból. Ezekben kevesebb hírvivő RNS-t találtak egy PLCβ2 nevű fehérje előállításához. Ez a fehérje felerősíti az édes, keserű és umami ízek érzékelésekor keletkező jeleket, mielőtt azok az agyba jutnak. Ha túl kevés van belőle, az ízjel olyan gyenge lehet, hogy az érzékelés nem működik megfelelően. A sós és savanyú ízek más jelátviteli mechanizmust használnak, ami magyarázhatja, hogy ezek kevésbé károsodtak.
A mikroszkópos vizsgálat szerkezeti eltéréseket is feltárt: egyeseknél az ízlelősejtek rendezetlenül helyezkedtek el. Mindez arra utal, hogy a tartós panaszokat egyszerre okozhatják molekuláris és szöveti változások. Bár az ízlelősejtek normálisan két-négy hetente megújulnak, a jelátvitel zavara néhány betegnél ennél jóval tovább fennmaradhat.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔