Az ózonlyuk elért a 2026-os maximumát
A NASA mérései alapján az Antarktisz feletti ózonlyuk a megfigyelések 48 éves történetének hetedik legnagyobb kiterjedését érte el 2026-ban, a szeptember 7. és október 13. közötti időszak átlaga alapján. Bár az éves kiterjedési csúcsát szeptember 18-án elérő elvékonyodás területe rendkívül nagynak bizonyult, mélysége elmaradt a korábbi rekordoktól. A kiterjedést a sztratoszféra szokatlanul erős sarki örvénye és a hideg időjárás növelte meg, amely kedvezett az ózon lebomlásának.
A sztratoszférikus ózonréteg védi a földi életet a DNS-ká
<truncated 45 bytes>
gárzástól. A kutatók az „ózonlyuk” kifejezést metaforaként használják azokra a területekre, ahol a gázkoncentráció a történelmi 220 Dobson-egység alá csökken. A legmélyebb pontot 1994-ben mérték 73 Dobson-egységgel, a legnagyobb kiterjedést pedig 2006-ban jegyezték fel; a 21. század elejére a folyamat alapvetően stabilizálódott.
A tavaszi antarktiszi ózonfogyatkozást 1985-ben azonosították a Halley kutatóállomáson, ami az ózonkárosító vegyületeket (CFC-ket) betiltó, 1987-es Montreali Jegyzőkönyv megszületéséhez vezetett. Bár a sztratoszféra klórtartalmának mintegy 80 százaléka ma is emberi eredetű, a 2026-ban a NOAA-20 műhold OMPS műszerével végzett mérések rámutatnak, hogy a légköri ingadozások miatt még mindig kialakulhatnak jelentős méretű ritkulások.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔