Rádió, telefon és adattárolás: a kommunikáció technológiája 1956-ban
Az 1956-os forradalom a politikai és társadalmi változások mellett a kommunikáció technológiájának korlátait és jelentőségét is megmutatta. Magyarországon az információ terjedését még elsősorban analóg eszközök biztosították: rádióhullámok, rézkábelek, nyomdagépek és a közlekedés nehézkes, de nélkülözhetetlen járművei. A rádió volt az egyetlen olyan médium, amely azonnal tömegekhez juthatott el. A Magyar Rádió Bródy Sándor utcai stúdiókomplexumából sugárzott adásokat többek között a lakihegyi adótorony közvetítette.
A lakosság körében elterjedt elektroncsöves „néprádiók”, például az Orion 115A, korlátozott vételi képességük miatt nem fogták a nyugati rövidhullámú adásokat. A fejlettebb Orion 325, 420A és 520A világvevő készülékekkel viszont a Szabad Európa Rádió és a BBC is elérhető volt. Október 23-án a rádió épületénél robbant ki a fegyveres konfliktus egyik első gócpontja, amikor a tüntetők a 16 pont beolvasását követelték. A pártvezetés később Lakihegyre és a Parlamentben kialakított stúdióba irányította át az adást, miközben a Műegyetem hallgatói és oktatói saját adókkal próbálták áttörni az információs monopóliumot.
A tömeges tájékoztatásban a rádió mellett a stencilgépek és a nyomdák is kulcsszerepet kaptak. A 16 pontot több ezer példányban sokszorosították, a nagyobb nyomdák munkásai pedig már október 23-án éjszaka a forradalom mellé álltak. Mindez előrevetítette, hogy az elektronikus és nyomtatott információ továbbítása nemcsak technikai, hanem politikai hatalmi kérdés is.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔