Titkosított iratok és fotók az 1956-os szuezi válságról
Az Izraeli Védelmi Erők és a Védelmi Minisztérium Archívuma több mint 4500 eddig nem látott korabeli fényképet, térképet és titkosított dokumentumot tett közzé az 1956-os szuezi válsághoz kötődő sínai háború, a Kádes-hadművelet hetvenedik évfordulójára. A digitalizált anyag egy új, dedikált honlapon érhető el, és a hadműveletek mellett a politikai és hadvezetési döntésekbe is bepillantást ad, különös tekintettel Dávid Ben-Gúrión miniszterelnök és védelmi miniszter zártkörű megjegyzéseire. A gyűjtemény egyik központi darabja Ben-Gúrión 1956. október 28-i, a háború előestéjén elmondott kabinetülési beszéde a Gázai övezet sorsáról, amelyet 1957. április 4-én, a Sínai-félszigetről történt kivonulás után magas rangú tisztek előtt is megismételt. A Gázai övezetet „kellemetlen” célpontnak nevezte, amelyet kénytelenek elfoglalni, mert „útban van”; ha hinne a csodákban, azt kívánná, süllyedjen a tengerbe. A legrosszabbnak az egyiptomi adminisztráció visszatérését tartotta, az izraeli megszállás árát azonban túl magasnak ítélte a fellángoló arab terrorizmustól és a mintegy 300 000 palesztin civil feletti katonai uralom erkölcsi és nemzetközi következményeitől tartva. A sínai győzelem után arra figyelmeztette a parancsnokokat, hogy a következő háborúban Tel-Avivot és Haifát bombázni fogják, és nők, gyerekek halnak meg, nem harcosok. Simon Peresz, a védelmi minisztérium akkori főigazgatója kézzel írt visszaemlékezésében azt rögzítette: Ben-Gúrión tudta, hogy a csatában aratott izraeli győzelem nem feltétlenül az utolsó, míg egy arab győzelem a végső lehet. Az 1956 novemberi titkos Honi-hadműveletben (Mivca Tosija) a katonai hírszerzés, a Moszad és a 13-as flottilla francia egységekhez csatlakozva Port Szaídban két halászhajón 65 helyi zsidót mentett ki. A gyűjteményben szerepelnek a hadjárat térképei, a légierő feljegyzései – köztük az Ibrahim el-Awal egyiptomi romboló elleni támadásé –, valamint 149 parancsnok aktája, akik 1948-ban kezdték pályájukat. A konfliktus előzménye Nasszer szuezi államosítása és a Tiráni-szoros lezárása volt. Izrael 1956. október 29-én, a sèvres-i protokoll alapján Nagy-Britanniával és Franciaországgal titkos szövetségben, Móse Daján vezérkari főnökkel indított támadást; száz óra alatt elfoglalták a Sínait és Gázát. A Szovjetunió és az Egyesült Államok nyomására 1957 tavaszára az izraeli, brit és francia erők kivonultak.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔