Meghalt Margaret Hamilton, a Holdra szállást lehetővé tevő Apollo-szoftver úttörő fejlesztője
90 éves korában elhunyt Margaret Hamilton, a szoftverfejlesztés úttörője. Az általa fejlesztett Apollo-szoftvernek kulcsszerepe volt abban, hogy 1969-ben az Apollo–11 elsőként embert juttatott a Holdra. Andrew Meade McGee, a Smithsonian Nemzeti Légi- és Űrmúzeumának számítástechnikai kurátora szerint előrelátó programozói szemlélete hozzájárult a küldetés sikeréhez; munkája a létfontosságú infrastruktúrákban, a modern repülésben és az űrkutatásban ma is jelen van.
Hamilton 1936-ban született az indianai Paoliban, 1958-ban matematikából diplomázott az Earlham College-ban, majd férjével Massachusettsbe költözött. Az MIT-n Edward N. Lorenz meteorológus mellett időjárás-előrejelző szoftvereken dolgozott. 1965-től az Apollo fedélzeti repülési szoftverein dolgozott: a Guardiannek 2019-ben azt mondta, ő volt az első programozó a projekten és az első nő, akit felvettek. Később a legénységes űrexpedíciók fedélzeti szoftvercsapatát vezette, majd a parancsnoki és műszaki egység fejlesztéséért felelős csoport igazgatóhelyettese lett.
Szakmai újítása a hibatűrő, megelőző és prioritásvezérelt programozás volt. A holdraszálláskor egy hardveres kapcsoló hibája túlterhelte a fedélzeti számítógépet; a szoftver háttérbe szorította a kevésbé fontos feladatokat, a leszállás folytatódhatott. A Wall Street Journal szerint a felügyelete alatt készült Apollo-irányítószoftverekben soha nem találtak hibát. A software engineer kifejezést a szakma elismertetéséért kezdte használni. 2016-ban Barack Obama a Szabadság Elnöki Érdemérmével tüntette ki; életműve csak az utóbbi két évtizedben került a szélesebb figyelem középpontjába.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔