Túlhalászás és klímaváltozás döntötte romba a balti heringhalászatot a tizenhatodik században

Az 1570-es években hirtelen omlott össze az európai piacot évszázadokon át meghatározó balti-tengeri heringhalászat, amelynek hátterét a német iDiv és a Kieli Egyetem kutatói tárták fel a Nature Sustainability folyóiratban. A Rudi Voss halászati közgazdász vezette nemzetközi csoport egy 450 éves, 1200 és 1650 közötti idősort elemzett vámnyilvántartások, királyi iratok és a sókereskedelem adatai alapján. Eredményeik szerint a Dánia és Svédország közötti Öresund szorosban működő Skanör-Falsterbo halászat hanyatlását nem csupán a halállomány csökkenése, hanem több környezeti és társadalmi tényező együttese idézte elő.

Bár a hering nem tűnt el teljesen, a túlhalászás már korábban megdrágította a kitermelést, a kis jégkorszak lehűlése pedig rontotta a tengeri ökoszisztéma termelékenységét. Emellett vándorló homokdűnék pusztították a parti infrastruktúrát, az új jobbágyrendszer munkaerőhiányt teremtett, a piacról pedig kiszorította a régiót az Északi-tengerről érkező olcsóbb hering. A fogások csak mintegy négyszáz évvel később, az 1950-es években érték el újra a korábbi szintet. A kutatás intő jel a jelennek is: a balti hering ma a felmelegedés és a túlhalászás miatt van ismét válságban, bizonyítva, hogy a fenntartható gazdálkodáshoz a biológiai adatok mellett az infrastrukturális és szociális kockázatokat is elemezni kell.