A gyermekkori terhelés felnőttkorban könnyebbé teheti a mozgást
A gyermekkorban végzett mozgás nemcsak az adott életkorban javíthatja az erőnlétet, hanem később a mozgás energiaigényére is hatással lehet. A Penn State kutatói gyöngytyúkokon vizsgálták, hogy a fejlődés közben elszenvedett rendszeres mechanikai terhelés miként befolyásolja a felnőttkori mozgékonyságot. A kísérletben 12 madarat követtek kéthetes koruktól 16 hetes korukig. Hat állat egyik lábára a testtömegük 4 százalékának megfelelő ólomsúlyt erősítettek, a másik hat madár pedig súly nélkül fejlődött.
Kilenchetes koruktól valamennyi madarat futószalagos járásra tanították. Felnőtt méretük közelében, 16 hetesen három helyzetben mérték az energiafelhasználásukat: álló helyzetben, súly nélkül sétálva, illetve úgy, hogy ismét súlyt viseltek az egyik lábukon. Az oxigénfogyasztást, a szén-dioxid-kibocsátást és a vízgőzt egy anyagcsere-mérő kamrával vizsgálták, amely az állatok energiafelhasználásának meghatározására szolgáló legpontosabb módszerek közé tartozik.
A növekedésük során terhelt madarak felnőttként többletenergia nélkül bírták ugyanazt a súlyt. A korábban nem edzett társaik ezzel szemben 23 százalékkal több energiát használtak fel a megterhelt lábbal történő járáshoz. Bár az eredményeket nem lehet közvetlenül emberekre alkalmazni, arra utalnak, hogy a gyermekkori aktivitás tartósan hatással lehet a mozgás hatékonyságára. Ha a mozgás felnőttkorban kevesebb erőfeszítést igényel, az könnyebbé teheti a rendszeres testmozgás fenntartását és annak szív- és mentális egészségre gyakorolt előnyeinek kihasználását.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔