Az Euclid első nagy adatcsomagja nyit utat a sötét anyag és sötét energia kutatásában
Az Európai Űrügynökség (ESA) közzétette az Euclid űrtávcső DR1-Foundation adatbázisát, amelyet az ESA tudományos igazgatója a maguk nemében a legnagyobb űralapú felmérésnek nevezett, és amely az európai technológia, tudomány és nemzetközi együttműködés kiválóságát is hivatott bizonyítani. A „sötét univerzum detektívjének” jegyzéke 160 millió kozmikus objektum fényspektrumát, több mint 900 millió galaxist és 60 millió kvazárjelöltet tartalmaz – utóbbiak szupermasszív fekete lyukak uralta régiók. Valeria Pettorino, az ESA Euclid-projektjének tudományos munkatársa szerint ez léptékváltás a korábbi, az égbolt mintegy 60 négyzetfokára vonatkozó, néhány napos megfigyelésekhez képest: most több mint egy évnyi, jelentősen nagyobb területet lefedő adat nyit utat úttörő eredményeknek. Az űrbeli elhelyezkedés elkerüli a Föld légkörének zavaró hatásait.
A 2023. július 1-jén felbocsátott, 1,2 méter átmérőjű, Korsch-rendszerű Euclid a sötét anyag, a sötét energia és az univerzum geometriájának jobb megismerésére készült. Fedélzetén látható tartományú CCD-képalkotó van a gyenge gravitációs lencsézéshez, valamint közeli infravörös fotométer és spektrométer. A jegyzék galaxishalmazokat és szuperhalmazokat is tartalmaz; ezek a kozmikus háló – gázból, porból és sötét anyagból álló hálózat – kialakulását tárhatják fel. Barbara Sartoris, az Euclid-konzorcium tagja, a nizzai JL Lagrange Laboratórium kutatója szerint a távcső messzire tekint vissza az időben, az égbolt hatalmas területein, példátlan rálátást adva az ősi galaxishalmazok korábban elérhetetlen nagy mintázataira; a következő hónapokban azt vizsgálják, hogyan nőttek óriásira ezek a képződmények, és mit árulnak el a sötét univerzumról.
Az adatkiadás része egy 15 ezer objektumból álló, gravitációs lencsézésre utaló jelöltkatalógus is. A jelenséget Albert Einstein 1915-ös általános relativitáselmélete jósolta meg; empirikus bizonyítékot először Sir Arthur Stanley Eddington talált 1919-ben. A tömeg meggörbíti a téridőt, a fény pályája meghajlik, erős lencse mellett a háttérforrások fénye felerősödhet – ezt a James Webb Űrteleszkóp is használja a korai galaxisok vizsgálatára. Az Euclid 15 ezer lencséje az univerzum tágulási ütemének minden korábbinál pontosabb meghatározását segítheti.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔