Szétkezd szakadni egy lemezcsúszás a Csendes-óceán északnyugati partján

A Science Advancesben megjelent, Brandon Shuck (Louisiana State University) vezette kutatás szerint Vancouver-sziget közelében, a Cascadia alábukási zónájában egy tektonikai rendszer darabonként kezd szétszakadni, nem egyszerre áll le. A Juan de Fuca- és az Explorer-lemez az észak-amerikai lemez alá kényszerül; az ilyen zónák a Föld legnagyobb földrengéseiért, erős vulkánkitörésekért és a kontinensek, óceánmedencék hosszú távú változásaiért is felelősek. Shuck szerint az alábukást beindítani nehéz, leállítani viszont drámai esemény kell.

A kutatók földrengésadatokat és szeizmikus reflexiós képalkotást kombináltak, lényegében a tengerfenék alatti szerkezetek ultrahangszerű feltérképezésével. A mérések az NSF által finanszírozott 2021-es Cascadia Seismic Imaging Experimentből (CASIE21) származnak: egy hajóról hanghullámokat bocsátottak a tengerfenékre, a visszaverődéseket egy 15 kilométeres, víz alatti érzékelőkkel ellátott kábel rögzítette. Az így kapott kép nagy töréseket mutat a süllyedő lemezen, amely aktívan törik. Shuck szerint először látható tisztán egy alábukási zóna „halála”: a lemez darabonként szakad, mikrolemezeket és új határokat hozva létre.

Több szakadást azonosítottak; egy különösen nagy eltolódásnál a lemezdarab körülbelül öt kilométert süllyedt. Egy nagy vető még nem szakadt el teljesen, de közel áll hozzá. Egy mintegy 75 kilométeres szakadás mentén egyes szakaszok még földrengéseket produkálnak, mások szokatlanul csendesek – utóbbi arra utal, hogy a kőzetblokkok már nem tapadnak, a levált terület pedig terjed. A kutatók episzodikus, darabonkénti leállást írnak le, ami magyarázhatja a régi lemeztöredékeket, a vulkáni aktivitást és a Cascadia alatti rejtett törések hatását a jövőbeli földrengésekre.