A James Webb meglepően fejlett ősi galaxishalmazt vizsgált
A NASA James Webb űrtávcső új megfigyelései szerint az XLSSC 122 galaxishalmaz már mintegy 10,4 milliárd fényévnyire, a világegyetem korai korszakában is szokatlanul fejlett és rendezett szerkezetet mutatott. A halmaz a kozmikus délnek nevezett időszakban létezett, amikor a galaxisok még akár százszor gyorsabban képeztek csillagokat, mint napjainkban, a nagy galaxishalmazok pedig éppen kisebb rendszerek összeolvadásával formálódtak.
Az XLSSC 122 azért különösen fontos, mert a Webb elsőként mutatott ki körülötte egyértelmű erős gravitációs lencsehatást. A halmaz tömegvonzása meghajlítja a mögötte található, még távolabbi galaxisok fényét, így az íves fényfoltok alapján a kutatók pontosabban feltérképezhetik a halmaz tömegeloszlását, köztük a közvetlenül nem látható sötét anyagét is. Ezzel az XLSSC 122 lett a legtávolabbi ismert, erős gravitációs lencsézést mutató galaxishalmaz.
A mérések egy másik meglepetést is feltártak: a halmaz tömegének rendkívül nagy része a központi régióban összpontosul. Ez a koncentráció nem egyezik a standard kozmológiai modellek előrejelzéseivel, amelyek szerint az ilyen hatalmas struktúráknak fokozatosabban kellett volna kialakulniuk. Az XLSSC 122-t 2014-ben az ESA XMM-Newton röntgenfelmérése azonosította, távolságát később a Hubble is megerősítette. A három új, IPAC- és Caltech-kutatók által vezetett tanulmány a galaxishalmazok korai fejlődésének eddigi modelljeit is próbára teszi.