Az örök hó hamarosan eltűnik egy trópusi sziget hegyeiről

Papua hegyei az Egyenlítőtől mindössze 450 kilométerre, a világ második legnagyobb szigetének ausztráliai északi partjához közeli indonéziai részén fekszenek, mégis évszázadokon át „örök hó” borította őket. A Sudirman-hegység 300 kilométeres szakaszán egy évszázada mind a négy fő csúcson hó és állandó jég volt; ma már csak a Puncak Jaya, más néven Carstensz-piramis környékén maradtak kis hófoltok, amelyek egy-két éven belül eltűnhetnek. A gleccserborítás a 19. századi csaknem 1900 hektárról mára körülbelül 16 hektárra zsugorodott.

Marie Šabacká cseh gleccserökológus tavaly márciusban járt a csúcson. A pápua jég több ezer kilométerre van más gleccserektől: ez az Andok és a Himalája közötti utolsó trópusi jég. A jégmagok a trópusi Csendes-óceán és a nyugati csendes-óceáni melegvíz-medence éghajlattörténetét őrzik, de az archívum eltűnik, mielőtt teljesen feltárnák. A visszahúzódást a fosszilis tüzelőanyagok égetése okozta felmelegedés hajtja: a fagyáspont feljebb tolódik, eső esik hó helyett, az El Niño gyorsíthatja a folyamatot.

Legalább öt őslakos csoportnak van spirituális kötődése a csúcshoz. A moni nép Mbainggelának nevezi; az amungme Nemangkawinak, „Fehér Nyílnak” – Elfrida Natkime szerint az őszinteség és a tisztaság jelképe. Adolfina Kum amungme aktivista a Mekka vagy a Vatikán pusztulásához hasonlítja az olvadást. A 20. században feltárt réz- és aranylelőhelyek átalakították a tájat: munkahelyek mellett környezeti károk, társadalmi konfliktusok és az ősök földjének elvesztése is járt vele.