Oncsa házakat köszönhetett neki a falu, majd egyik napról a másikra mindenét elvették

Szekkutason Temesváry Imrére emlékeztek, aki országgyűlési képviselő és földbirtokos volt. A falu Oncsa-házakat köszönhetett neki: a település a nevét ezekhez a lakásokhoz köti, a köszönet tárgya tehát nem elvont tisztség, hanem kézzelfogható otthon. A megemlékezés a képviselői és birtokosi minőségét együtt idézi fel ezzel a helyi örökséggel.

Ugyanennek az életútnak a másik oldala hirtelen és teljes. Később egyik napról a másikra mindenét elvették. Az elvesztés államosítás következménye volt: az állam vette el a vagyonát, így a földbirtokosként ismert ember magántulajdon nélkül maradt. A fordulat nem részletekben apasztotta, amit addig birtokolt, hanem azonnal mindent elvett.

Szekkutas ezért kettős emléket őriz. Egyrészt a képviselőét és földbirtokosét, akinek Oncsa-házakat köszönhet a falu, másrészt azt, hogy Temesváry Imrétől egyik napról a másikra elvették mindenét. A megemlékezés éppen ezt a pályaívet állítja a középpontba: a közösségnek adott házakat és az államosítással hirtelen elvett magánvagyont.