Amikor a magány olyan erős, hogy egy love scammer is jó társaság

Martina Hefter költő, író és performanszművész harmadik regénye, a Jó reggelt, hogy vagy? 2024-ben elnyerte a Német Könyvdíjat; magyarul a Typotex Világirodalom sorozatában jelent meg. A történet középpontjában az ötvenes éveiben járó Juno áll, aki Lipcsében él, előadóművészként próbál érvényesülni, és szklerózis multiplexszel élő férjét, Jupitert ápolja. A gyermektelen művészpár bérelt lakásban osztozik: a férj sikeres író, Juno ismert táncművész, mégis szűkös anyagi keretek között, szűk élettéren. Akadálymentes vagy nagyobb lakásba nem tudnak költözni. Juno nem alszik, soha többé nem mászik hegyet és nem fürdik a tengerben a férjével, és utálja, hogy mindig ő viszi le a szemetet.

A regény Juno első személyű nézőpontjából mutatja be az öregedést, a művészi pálya szűkülését és a napi huszonnégy órás ápolás felelősségét. Nincs rokon, szomszéd vagy barát, aki legalább meghallgatná. Középosztálybeli német nőként anyagi helyzete nem tragikus, nem éheznek, nem hajléktalanok, látványos katasztrófa sem éri őket – éppen ezért marad láthatatlan a küzdelem. A mű azokra mutat rá, akik sem munkahely, sem család, sem baráti közösség kötelékébe nem tartoznak igazán, mintha kiesnének a társadalom szövetéből; tragédiájuk csendes, kitartó purgatórium.

Ebből a magányból furcsa kiút az Instagram, ahol love scammerek álprofilokkal, érzelmi manipulációval próbálnak pénzt kicsalni magányos nőkből. Juno dörzsölt, a csalókat általában lerázza, egy nigériai férfival, a harmincas éveiben járó Benuval azonban különös, baráti kapcsolat alakul ki: két évtized és egy fél világ választja el őket, és talán csak annyit kérnek, hogy magányos estéiken legyen kihez szólniuk. A narráció puritán és szűkszavú, helyenként sűrű, metaforikus, szabadversszerű képekkel.