Kiállítás mutatja be a brit régészet úttörő női kutatóit
A londoni Petrie Egyiptomi és Szudáni Régészeti Múzeum november 6-án nyitotta meg a Groundbreakers: Women in Archaeology (Úttörők: Nők a régészetben) időszaki kiállítást. A tárlat a brit régészet késő 19. és kora 20. századi, az utókor által gyakran mellőzött női úttörőinek szakmai és személyes hálózatára irányítja a figyelmet. A tárgyi emlékek mellett a Nine Lives (Kilenc élet) című, erre az alkalomra készült animációs rövidfilm kilenc kiemelkedő női régész munkásságát dolgozza fel. A földrajzi áttekintés Rómától Ankarán és Kairón át a levantei térségig ível; az esemény a Being Human brit nemzeti humántudományi fesztiválhoz is kapcsolódik.
A tárlat alapját a BIRI 2022 és 2026 között futó, a Brit Akadémia által támogatott digitális archiválási projektje adja: levelezések, hivatalos iratok, széljegyzetek és archív fényképek alapján tárták fel a férfiak által dominált szakmában a nők érvényesülését segítő hálózatokat. Novemberben a University College London Régészeti Intézetében levéltári előadások és vezetett múzeumi túrák is kísérlik a kiállítást.
A bemutatott szakemberek – köztük Eugénie Sellers Strong, Winifred Lamb, Yusra Al-Haifawiyah és Kathleen Kenyon – nem elszigetelt kivételekként, hanem Jane Harrisontól Helen Chittickig ívelő, egymást támogató hálózat részeként jelennek meg. Dorothy Garrod a Közel-Keleten, a Vádi el-Mugarában végzett ásatásokat, és a helyi közösségeket is bevonta a feltárásba. A viktoriánus és Eduárd-kori Britanniában a terepmunkát férfias hivatásnak tartották; a nők gyakran önkéntesként, magánfinanszírozásból vagy férfikutatók asszisztenseiként dolgozhattak. Gertrude Bell a Közel-Kelet régészetében és a modern Irak határainak kialakításában játszott szerepet, Margaret Murray a UCL első női egyiptológia-oktatója volt. Kathleen Kenyon a bibliai Jerikó sziklasírjainak feltárásával a rétegtani módszertan megújítójaként vonult be a tudománytörténetbe.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔