Könyv és levéltár: Savoyai Mafalda utolsó évei és buchenwaldi halála

Savoyai Mafaldát 1944. augusztus 24-én, a buchenwaldi lőszergyár amerikai bombázása után a nácik hagyták elvérezni a műtőasztalon. Állítólagos utolsó szavai: „Olaszok, haldoklom, ne hercegnőként, hanem olasz nővéretekként emlékezzetek rám.” Mintegy 400 politikai fogoly halt meg járulékosan; a VIP-foglyok 15-ös barakkja a célpont mellett állt. Az idén megjelent könyv – a húszéves kétrészes életrajzi film jelenetén túl – először közli egy rabtárs beszámolóját, a férjjel, egyik fiúval és szemtanúkkal készült interjúk szövegét, valamint friss levéltári iratokat. A szerző az elfogáshoz vezető hibákat és Hitler, Goebbels gyűlöletét rekonstruálja: a Führer az „olasz királyi ház legsötétebb dögének”, a propagandaminiszter „az egész olasz királyi ház legnagyobb szajhájának” nevezte. Belső kémnek tartották a Vatikán miatt; „angolbarátnak” minősítették, mert elítélte a nácizmust és a zsidóüldözést. 1925-ben ismerkedett meg Hessen-Kasseli Fülöppel; III. Viktor Emánuel áldotta a házasságot. Fülöp a nemzetiszocialista pártba lépett, Hessen-Nassau kormányzója lett. 1943 tavaszán megromlott a viszony, mert zsidóknak adott útlevelet Hollandiába, Mafalda pedig leállított egy zsidó üzlet elleni támadást. Szeptember elején Szófiában volt III. Borisz temetésén, akit Hitlerrel való találkozója után feltehetőleg megmérgeztek; a Gestapo elvesztette a nyomát, Sinaián Erzsébet anyakirályné közölte az olasz kapitulációt.