Európai tapasztalatokat osztottak meg a romák lelkipásztori gondozásáról
Az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának Migrációs Szekciója november 18-án online webináriumot rendezett a romák európai lelkipásztori gondozásáról. A találkozót a CCEE Társadalmi Lelkipásztori Bizottsága szervezte a Szentszék Átfogó Emberi Fejlődés Szolgálatának Dikasztériumával együttműködésben. A cél az volt, hogy az egyházak megosszák tapasztalataikat, és közösen keressék a roma közösségek hosszú távú lelkipásztori kísérésének lehetőségeit. A beszélgetést Luis Okulik atya moderálta.
Alessandra Smerilli a megnyitón a remény, a meghallgatás és az együtt haladás fontosságát emelte ki. Szerinte a romákról nem csupán beszélni kell, hanem velük együtt kell gondolkodni és cselekedni; külön értéket jelenthet az egész Egyház számára a roma családok erős összetartozása. Anders Arborelius OCD svéd bíboros arra figyelmeztetett, hogy Európában gyakran falak választják el egymástól az embereket, ezért az Egyháznak a társadalom peremén élők között is jelen kell lennie. Egy svédországi roma katolikus fiatal történetét is felidézte, aki jogi tanulmányai után bíró lett.
A programban Spanyolország, Írország és Magyarország képviselői mutatták be helyi tapasztalataikat. A példák közös tanulsága a személyes jelenlét, a bizalom lassú felépítése és a hosszú távú kísérés jelentősége volt. Paul O’Driscoll atya az ír utazó közösség helyzetéről és mentális egészségéről beszélt. Szerző Rita Judit szerzetesnővér az északkelet-magyarországi roma közösségek nehézségeit, valamint az oktatást, lelki fejlődést és társadalmi boldogulást segítő programokat ismertette. Az általa bemutatott adatok szerint az integráció mértéke mindössze 15 százalék. Szólt többek között a tíz intézményt összefogó Egyházi Szociálpedagógiai Hálózat Szövetségről, a Jelenlét Házakról, az arlói Jelenlét Pontról és a roma szakkollégiumokról is.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔