A diszlexia agyi jelei már óvodában látszanak, mielőtt az olvasást tanulnák a gyerekek
A később diszlexiássá váló gyerekek agya már óvodában, a formális olvasóoktatás előtt másképp reagál az ismétlődő írott szavakra: a vizuális nyelvfeldolgozásban kulcsszerepet játszó bal oldali ventrális occipito-temporális kéregben gyengébb a neurális adaptáció, vagyis az idegsejtek kevésbé „szoknak hozzá” a többször látott nyomtatott mintázathoz. Arcokra, házakra és tárgyakra adott válaszaik ugyanakkor hasonlók a kortársaikéhoz, ami arra utal, hogy a korai eltérés a betűkhöz, nem pedig a látott ingerekhez való általános alkalmazkodás zavarásához kötődik. A Developmental Cognitive Neuroscience-ben megjelent lengyel longitudinális vizsgálatban Anna Banaszkiewicz, Katarzyna Jednoróg és a Nencki Kísérleti Biológiai Intézet munkatársai jobbkezes, egynyelvű, neurológiai betegség és bejelentett ADHD nélkül álló óvodásokat szkenneltek az iskolakezdés előtt, majd harmadik osztályban; a járvány alatti köztes méréseket a gyenge részvétel miatt kihagyták. A diszlexiát pszichológusok állapították meg, két, felmérés nélküli gyenge olvasót az első–második osztályos, súlyosan alacsony pontszámok alapján soroltak be. Hogy a néhány, már óvodában szótagoló gyerek ne torzítsa a kiindulást, 16 diszlexiás (átlagéletkor 6,6, majd 9,7 év) és 16 tipikus olvasót (6,8 és 9,9 év) óvodai életkor és szóolvasás szerint párosítottak; a hosszmetszeti kép 47, mindkét időpontban használható felvétellel rendelkező gyerekre is kiterjedt. A tervet az Open Science Frameworkön előzetesen rögzítették, az adatokat és a kódot nyilvánossá tették.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔