Kevésbé reagálhat az autista gyerekek agya a mondatok érzelmi tartalmára
Hongkongi kutatók fMRI-vizsgálata azt vizsgálta, hogyan dolgozzák fel a gyerekek a mondatok társas és érzelmi jelentését. A végső mintába 58, 8 és 12 év közötti, átlagosan tízéves, hongkongi iskolába járó, kantoni anyanyelvű gyermek került: közülük 37-en autisták, 21-en nem, és 48 résztvevő fiú volt. A vizsgálatból húsz gyermeket kizártak, mert a túlzott fejmozgás rontotta volna a felvételek megbízhatóságát.
A gyerekek fMRI-szkennelés közben olyan, nyolc szótagból álló kantoni mondatokat hallgattak, amelyek vagy emberek érzelmi helyzeteiről, vagy tárgyakról és tárgyilagos eseményekről szóltak. Az előbbiek között pozitív és negatív példák is szerepeltek, például egy viccen nevető testvér vagy egy önmagát értéktelennek érző ember. A mondatokat azonos, mesterséges hang mondta fel, a kutatók pedig a szókincsbeli gyakoriságot és a nyelvtani összetettséget is összehangolták. A visszafelé lejátszott mondatok nem nyelvi hangingerként szolgáltak.
Mindkét csoportban erősebben aktiválódott a bal felső temporális sulcus, amikor a gyerekek érzelmi helyzetekről hallottak, mint amikor tárgyakról szóló mondatokat hallgattak. Ez azt jelzi, hogy a társas-érzelmi elfogultság már gyermekkorban megjelenik. A nem autista résztvevőknél a különbség kifejezett volt, az autista gyerekeknél viszont jóval gyengébbnek bizonyult. Az eredmények arra utalnak, hogy náluk a szavak és mondatok érzelmi-társas jelentése kevésbé automatikusan kapcsolódhat be a nyelvi feldolgozásba, még akkor is, ha az érzelmi tartalom tudatos megítélése önmagában nem feltétlenül különbözik.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔