Pesti srácok, szovjet tankok és egy elmaradt mérkőzés 1956-ból
Az 1956-os forradalomról fennmaradt fényképek, híradófelvételek és dokumentumfilmek a történelmi események nagy ívét mutatják meg, a személyes visszaemlékezések azonban azt is érzékeltetik, hogyan élte meg mindezt egy iskolás, egy egyetemista vagy egy család a mindennapokban. Az összeállítás négy memoárból idéz fel részleteket.
Bihari Mihály 13 és fél éves volt, amikor október 23-án a Nyugati és az Oktogon környékén találkozott a megbénult közlekedéssel és a kibontakozó tüntetéssel. Másnap a lövöldözés hangjára figyelt fel, majd társaival együtt úgy döntött, nem mennek iskolába. A Váci úti Kossuth mozinál fegyvereket és lőszert osztottak, ő pedig újságokat és töltényeket vitt haza, amelyeket később édesanyja tanácsára kidobott.
Sólyom László elsőéves gimnazistaként vonult ki osztályával a pécsi Széchenyi térre. Megőrzött egy darabot a Rákosi-szoborból és egy vörös csillag szilánkját, december végéig pedig naplót vezetett. Kilényi Géza joghallgatóként a kari nemzetőrségben szolgált. November 4-én, őrségparancsnokként élte át a szovjet támadás kezdetét: a Kálvin tér felől tankok érkeztek, miközben a jogi kar épületét védők kézigránátokkal és géppisztolyokkal készültek az ellenállásra. A történetek a forradalom politikai és katonai eseményei mögött álló félelmet, bizonytalanságot és személyes döntéseket teszik átélhetővé.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔