A biológiai sokféleség kulcsterület a klímaváltozás mérséklésében és az alkalmazkodásban
Egy idén októberben közzétett nemzetközi elemzés 423 tanulmány alapján 23 ökoszisztéma-funkciót és -szolgáltatást vizsgált, és a legtöbbnél kedvező kapcsolatot talált a biodiverzitással. A vízminőség és a beporzás gyakran a fajgazdagsággal közel egyenes arányban javult, a tengeri szénmegkötés pedig különösen érzékenynek bizonyult a sokféleség változására. Erdős László, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézetének tudományos tanácsadója a Másfélfokon azt mutatja be, hogyan segítheti ez egyszerre a kibocsátáscsökkentést és az alkalmazkodást.
A 2026-os nyár kiszáradó erdei és kiégett gyepfoltjai után az ENSZ Környezetvédelmi Programjának idei jelentése szerint lényegében kizárt, hogy a globális felmelegedést 1,5 °C-on belül tartsuk. A sokféle növényt termesztő gazdaságok talaja és vízgazdálkodása kedvezőbb lehet, gyakran kevesebb műtrágyát és növényvédő szert igényelnek, kevésbé sérülékenyek a betegségekkel szemben, kisebb üvegházhatásúgáz-kibocsátással járhatnak, és légköri szént is megköthetnek. Idegenhonos fajokkal egy természetes élőhelyet „gazdagítani” azonban éppen ellenkező hatást válthat ki. A fajon belüli genetikai változatosság – a hőséget és a vízhiányt eltérően viselő egyedek, a hagyományos fajták és vad rokonok – az alkalmazkodás tartaléka; egy 2025-ös, növényekre, állatokra és gombákra kiterjedő globális metaanalízis szerint ez a diverzitás sokfelé csökken, ritka és még gyakori fajoknál is. Az egyedszám védelemmel viszonylag hamar növelhető, a genetikai veszteség tartósabb.
A Kiskunság hat természetes életközösségét vizsgáló kutatás szerint a szárazodás egyes növénytársulásokban csökkentette a fajszámot, másokban egyelőre nem. A változatos táj lehetővé teszi, hogy az élőlények a forró déli lejtőkről a hűvösebb északira, gyepekről erdőszegélybe vagy karsztos töbrökbe húzódjanak; a Szegedi Tudományegyetem 2026-os vizsgálata szerint a töbrök ritka, magashegységi fajoknak is menedéket adhatnak. Egyhangú faültetvények, hegyoldalak beépítése vagy a töbrök erdeinek letarolása sérülékenyebbé teszi a tájat. Magyarországi és romániai falvakban a HUN-REN kutatói magasabb életminőségi mutatókat találtak a változatosabb tájakon; a mezőgazdasági területek közötti erdőfoltok a légszennyezettséget is mérsékelhetik. Ezért a mezőgazdaságban és az erdészetben a fajgazdagabb rendszereknek, a tervezésben és a természetvédelemben az eltérő élőhelyeknek és természetes klímamenedékeknek kellene nagyobb teret kapniuk.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔