Önkéntesek segítik a családokat a 2027-es középiskolai felvételiben
A cikk személyes visszatekintésként mutatja be, milyen erősen befolyásolhatja egy fiatal életét a középiskolai felvételihez kapcsolódó központi írásbeli. A szerző tizenöt évvel a saját vizsgája után is úgy érzi, hogy magával hordozza annak következményeit, hogy 13–14 évesen elhitte: ezen az egyetlen megmérettetésen múlik az egész élete. Utólag már tudja, hogy ez nem így lett, a vizsga mégis maradandó nyomot hagyott benne. A történet arra világít rá, hogy a felvételi időszaka nem pusztán pontokról, rangsorokról és továbbtanulási lehetőségekről szól, hanem komoly lelki terhet is jelenthet a gyerekeknek. A vizsga eredménye fontos állomás, de nem határozza meg egy 13–14 éves teljes jövőjét, még akkor sem, ha ebben az életkorban könnyű végleges ítéletként megélni egyetlen teljesítmény értékelését. A személyes tapasztalat azt is megmutatja, hogy a felnőttkori nézőpont képes átértelmezni a korábbi félelmeket, a vizsga által okozott szorongás emléke azonban hosszú időn át megmaradhat. Az írás véleménycikként ezt a tapasztalatot állítja a középpontba.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔