Finnugor eredetű ékszereket rejthet egy kilencszáz éves oroszországi sír
A Novgorodi Állami Egyetem kutatói az északnyugat-oroszországi Sztaraja Russza középkori határainál, az Iljinszkij II. lelőhelyen egy mintegy kilencszáz éves, 11–12. századi temetőt tártak fel, amely a város eddig ismert legkorábbi temetkezési helye. A feltárt több mint egy tucat sír nem a Szent Illés-templom mellett, hanem egy jelentős közlekedési útvonal mentén feküdt, ahol a kutatók kör alakú árok és korábbi sírépítmények, alacsony halmok nyomait is azonosították.
A temető legfigyelemreméltóbb lelete egy ékszerekkel eltemetett nő sírja, akinek fonott hajviseletébe gyűrűket rögzítettek. A holttest mellől négy karkötő, félhold alakú függők, gyöngyök, egy lánc töredéke és hajtűk kerültek elő. Ez az ékszerkészlet idegen volt a helyi szláv lakosságtól, sokkal inkább finnugor vagy balti kulturális gyökerekre utal. Elena Toropova tanszékvezető feltételezése szerint a nő házasság révén kerülhetett a településre; származását a leletek konzerválása után genetikai vizsgálatokkal kívánják ellenőrizni. A sírt egyetlen tömbben emelték ki a leletek megóvása érdekében.
A temetkezések híven tükrözik a kereszténység elterjedésének átmeneti korszakát: az elhunytakat a keresztény rítusnak megfelelően nyugat-keleti tájolású fakoporsókban helyezték el, amelyeket gyakran nyírfakéreggel borítottak, ám a korábbi hagyományok továbbéléseként személyes tárgyakat is tettek melléjük. A 12. század végére a sírmellékletek fokozatosan eltűntek, a területet később megművelték, a 14. századra pedig lakóövezetté alakult.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔