A környezet befolyásolhatja a pszilocibin hatását az agyra, mutatja egy előzetes tanulmány
A Translational Psychiatryban megjelent kis vizsgálat szerint egészséges felnőtteknél egyetlen pszilocibinadag egy héttel később nem hozott statisztikailag szignifikáns növekedést az SV2A szinapszisjelzőben. Annette Johansen (Copenhagen University Hospital) és munkatársai 15 résztvevőt (medián életkor 32,5 év; 5 nő) PET-tel vizsgáltak a frontális kéregben és a hippokampuszban, adagolás előtt és egy héttel utána. Az átlagos változás 2–3 százalék körül maradt; a kutatást időközi elemzés után korán leállították, mert valószínűtlen volt a célzott eredmény.
Az első öt résztvevő MRI-szkennerben, képalkotó feladatokkal kapta a szájon át adott, intenzív élményre méretezett adagot, a további tíz egy külön szobában, válogatott zenével; mindkét környezetben két facilitátor adott pszichológiai támogatást. Feltáró elemzésben a szobás csoport erősebb misztikus élményről és három hónap után pozitívabb tartós hatásról számolt be, a negatív tartós hatások nem különböztek. Náluk a frontális kéregben és a hippokampuszban körülbelül 5–6 százalékos SV2A-emelkedés látszott, a szkenneres csoportnál nem; a csoportok közti különbség a frontális kéregben szignifikáns volt, a hippokampuszban nem, a szobás csoporton belüli növekedés önmagában sem. Az intenzívebb misztikus élmény nagyobb SV2A-növekedéssel járt, de ez sem volt szignifikáns.
A szerzők szerint a környezet modulálhatja a neuroplasztikus hatást, a különbségeket azonban előzetesnek, hipotézisgenerálónak tartják. Nem volt placebo, a beosztás nem volt véletlenszerű, a szkenneres minta nagyon kicsi, a két setting (zaj, bezártság, feladatok, zene) egyszerre tért el. Depressziós betegeknél, akiknél az SV2A gyakran alacsonyabb, a hatás nagyobb lehet; korábbi sertéskísérletükben egy hét után emelkedett az SV2A.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔