Meghalt Sandro Mazzola, az Inter legendája

Nyolcvanhárom éves korában, betegség következtében szombaton elhunyt Sandro Mazzola, minden idők egyik legjobb olasz labdarúgója, az Inter örök legendája. A klub búcsúzó közleménye szerint Mazzola nem csupán a „nerazzurrik” történelmének része volt, hanem maga volt az Inter története: gyerekként csatlakozott az együtteshez, és soha nem hagyta el. Emellett a hátán egy legendás apa, Valentino Mazzola emlékét kellett viselnie: a fiú még hétéves sem volt, amikor apja a teljes Grande Torino csapattal együtt a Superga-hegyi légi katasztrófában életét vesztette. Mazzola az Inter akadémiáján nevelkedett, és teljes pályafutását a fekete-kékek színeiben töltötte. Az 1963–1964-es idényben hét góllal járult hozzá a klub történetének első Bajnokcsapatok Európa-kupája-győzelméhez, ebből kettőt a Real Madrid elleni döntőben szerzett, amelyet az Inter 3:1-re nyert Bécsben. A mérkőzés végén Puskás Ferenc nekiadta a mezét azzal a mondattal: „Játszottam az apád ellen, te pedig méltó módon őrizted meg az emlékét. Gratulálok.” A következő idényben is megnyerték a legrangosabb európai kupasorozatot. Támadó középpályásként és visszavont csatárként 572 mérkőzésen 162 gólt szerzett az Interben, amellyel emellett négyszeres olasz bajnok és kétszeres klubvilágbajnok lett. Az 1963–1964-es szezonban ő lett a Bajnokcsapatok Európa-kupájának gólkirálya, egy évvel később pedig a Serie A legeredményesebb játékosa. A 35-szörös válogatottal 1968-ban Európa-bajnoki címet nyert, 1970-ben pedig világbajnoki döntőt játszott Brazília ellen; azon a tornán az egyik legnagyobb vitatéma az volt, hogyan lehetne összeegyeztetni a játékát Gianni Riváéval, mivel Ferruccio Valcareggi szövetségi kapitány nem volt hajlandó egyszerre pályára küldeni őket. Kilenc alkalommal szerepelt az Aranylabda-szavazás listáján, 1971-ben a második helyen végzett Johan Cruyff mögött.