Nők az 1956-os forradalom frontvonalában
Az 1956-os forradalom történetéből gyakran háttérbe szorul a nők szerepe, noha fiatal diákok, egyetemisták, munkából hazasiető nők és háziasszonyok egyaránt bekapcsolódtak az eseményekbe. Kezdetben sokan élelmiszert szereztek, főztek, sebesülteket ápoltak vagy mentettek, mások röplapokat terjesztettek, lőszert szállítottak, Molotov-koktélokat készítettek, illetve fegyverrel is részt vettek a harcokban. A forradalom leverése után sem mindenki vonult vissza: a megtorlás, a börtön és a kivégzés veszélye ellenére többen továbbra is kiálltak a szabadság mellett.
A Terror Háza által közölt visszaemlékezés szerint Klára 1959-ben 16 hónap börtönt kapott 16 röpcédula miatt. Sebestyén Mária vöröskeresztesként a sebesültek felkutatásában és elszállításában vett részt, gyakran az utcán kúszva közelítette meg a sérülteket. Wittner Mária fiatal édesanyaként előbb a Corvin közben segített a sebesültek ellátásában, majd a Vajdahunyad utcai felkelőkhöz csatlakozott. November 4-én megsebesült, halálos ítéletét később életfogytig tartó szabadságvesztésre változtatták, és csak 1970-ben szabadult.
Egy 1956. november 1-jén készült fényképen Wittner Mária és Havrilla Béláné, született Sticker Katalin látható fegyverrel. A két nő a Corvin közben találkozott, majd a forradalom után közös fogságba került; Havrilla Bélánét 1959. február 26-án kivégezték, 27 éves volt. A nők ellenállása december 4-én, a több ezer résztvevővel megtartott néma nőtüntetésen is megmutatkozott. Tóth Ilona pedig mentőszolgálatosként sebesülteket, kötszert és élelmet szállított, később a Domonkos utcai kisegítő kórház vezetője lett.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔