Miért írnak egyre többen csupa kisbetűvel?
Az internetes kommunikáció egyik feltűnő jelensége, hogy egyre többen – különösen a fiatalabb generációk – írnak szándékosan csupa kisbetűvel. A Wired elemzése szerint ez messze több puszta lustaságnál: a kisbetűs írás mára stilisztikai választássá, sőt identitáskifejező eszközzé vált. Az internetes kultúra egyik oldalán a jelenség asszociálható a nőiesség kifejezésével: a 25 éves, brooklyni Rayne Fisher-Quann – az „internet princess" blog szerzője – szerint a kisbetűk lezser közvetlensége „semlegesíti" az önmagáról írás önimádatát, és védőpáncél a kritikával szemben. Ez a hagyomány az 2010-es évek eleji feminista Tumblr közegébe nyúlik vissza, ahol a justgirlythings blog népszerűsítette a kisbetűs, naplószerű feliratokat a melegedős, esős napokat ábrázoló képeken. A hatást erősítette Rupi Kaur instaköltő is, aki a gurmukhi írásból (amely egybetűs) merítve úgy fogalmazott, a kisbetűk az „egyenlőséget" közvetítik; 2016-os Milk and Honey című kötete a legnépszerűbb versesköteteket tízszeres arányban felülmúlta. A jelenség azonban nem csupán női dominanciájú: az Etymologynerd néven ismert internetnyelvész rámutat, hogy a 4chan-féle online közösségek sem használnak szabványos helyesírást, méghozzá műszaki okból – a platform sosem támogatta a formázott szöveget, így alakultak ki sajátos jelölési konvencióik. A hagyomány a számítógépes kezdetekig is visszavezethető: Ken Thompson, a Unix atyja e-mailben – természetesen kisbetűvel – úgy felelte, hogy a szokás az egybetűs TTY terminálokból ered, ma pedig egyszerűen „szokás". Összességében a kisbetűs írás egyszerre esztétikai nyilatkozat, generációs jelzés és az internetes kultúra történetének folytatása – nem a nyelv hanyatlásának, hanem annak továbbélő alkalmazkodásának jele.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔